Már lecsengőben, de jó három hétig tartott. Eleinte csak bele-bele jártunk, teljesen szedni 19-én kezdtük. A hajnali szedések alatt a mama vigyázott rájuk, aztán közösen zsákoltunk, és a piac idején is ő maradt itthon velük. Olyan nagyon szépen elvannak együtt, rengeteget mesél nekik, nemcsak könyvből, hanem a körülvevő természetről is, megszemélyesünek a madarak, lepkék...Aggódik is sokat, persze (közel sem enged meg nekik olyan motorozásokat, stb. mint én, igaza van, hisz ő nem tud utánuk szaladni), meg sok-sok szerepjátékot játsznak, homokoznak... És küzd a pisiléssel, mert a Csanuka sokszor megmakacsolja magát, hogy - Ne tejj pisini! - ami közel sem mindig igaz, csak nem akarja abbahagyni a játékot...

A zsákolásnál már sok baj volt, mert közeledett az ebédidő, a csöpp örült, hogy végre megjöttem, és csak szopizni akart, de csak bent, és csak, és ne menjünk ki, és...

A mama mesélte, hogy többször előfordult, hogy reggeli ébredéskor kiszaladt, engem keresve (- Ho vagy, anya?), és nagyon mérges lett, hogy csak ő van, úgyhogy morcosan csapkolódva, álmos szemekkel visszaszaladt az ágyba. Néha még vissza is aludt. Persze hamar megbékélt, de szegény mamának szinte mindig ilyen "kedves" fogadtatás jutott osztályrészül, amiért anya nem volt sehol.

A piacra indulás már gyakran vidám integetés volt csupán, de azért előfordult ott is - amikor épp alvásidőben indultunk -, hogy keserves sírással kellett itthagynom az én kis Nyulacskámat. Mindegyre csak azt kiabálta, mikor a mama vigasztalni próbálta, hogy - Ne tejj (a - Biztos hoz neked valamit a picról! -  kötelező válasza volt ez...)! Csak anya tejj! Csak jodi!

Az első nagyobb adag szedése (103 zsák) után vettünk a kicsiknek egy élménymedencét az Auchanban (sok kép van, de mivel a Csanu nem akarja felvenni a fürdőgatyát (pedig tetszik neki, mert rákocska van rajta, meg tengeri csillag), a többit nem merem betenni...). Nem terveztük előre, de nagy meleg volt, és és egész nap kint kellett lenniük. A nagy medencét nem merem felállítani, mert féltem a Csanut, a kagyló homokozó pedig eltört, mert a szélvihar odébb dobta néhányszor..., a kislavórból meg hamar kiszállnak, mert igazi pancsira abban nincs hely.

Olyat szerettem volna, ami csak sima gyűrűs, de amelyikbe mindketten belefértek 2500 Ft volt, akkor láttam meg mellette ezt a polcon 3000 FT-ért. Ebben kis csúszda is van, és a pálmába bedobhatják a labdákat, karikák a szélén, a képen látható krokodil (megfogják egy-egy kezét, és körtáncot járnak vele) és teknőc is tartozék, és a mi a legfőbb, épp bokáig érő vizet lehet engedni bele, nem mély, szépen pacsálhatnak, hempereghetnek, és víz is hamar felmelegszik. Persze már első nap kipróbáltuk, még hidegen is imádták!

A legjobban a csúszdát élvezik, én is segítek egy kicsit, meglököm őket, és elcsúsznak egészen a peremig. A Csanuka még halászgatni is nagyon szeret benne, de sajnos megint nem találom a másik hálót... a kis labdákat, egyéb játékokat halászgatja előszeretettel.

Egyébként nem olyan igazi vízimádók, nem akarnak minden nap pancsizni, és a víz hőfoka is igen fontos. A Csanuka mindig mondja, mikor kijön: - Fázok! A Csenge i fázik, Ki atajok jönni!

Ó, igen, és általában csemegekukoricát ettek, idén is nagy kedvenc maradt!