Bizony, mostmár ilyen is van!

És nem is egy, de most, a borsdószezonban csak erre a legemlékezetesebbre jut időm:

Egy ideje a déli alvás is ebéd nélkül történik (ha jól meggondolom, többször volt így, mint ebéddel), csak szopi van. Nehéz elkapni azt a pillanatot, illetve ételt, amikor, vagy ami kedvéért másként tenne.

Amúgy is pár hete zöldborsó (nyersen, szépen egyenként csipegeti ki a zsengéket a hüvelyből - a Csenge is így volt anno), cseresznye és a mamánál eper színesíti a jodikat, főtt ételt nem sokat kíván (érthető is ebben a melegben). Néhány napja, hogy hoztunk a piacról, már a paradicsom is a listára került. Hiába, kertész gyerek...

Aznap is szokás szerint már fél 12-kor ujjacska a szájban, a másik kezével a pólómban matatott, mikor megkérdeztem tőle:

- Ebédet nem is kérsz?!

- De, kéjek ebédet. Ebédje JODIT! (ebédre szopit)

/sosem mondtuk neki így, ezeket már a csöpp okos fejecskéjével rakja össze/