A Peus nem! óta. Másnap még ráadtam a pelust - egész délelőtt kettesben autóztunk, de meg is bántam, mert első nap szépen szólt előre, és utána jó darabig később sem.
Visszanézve már látványos a fejlődés - de ha rajtam múlt volna, csak mostanában kezdtem volna el, s már azt is látom, a pelus elleni tiltakozás csak egy "dacszíntér" volt, nem állt mögötte tudatosság (mondjuk ez amúgy sem várható még egy ilyen apróságtól).
Szóval míg az első napokban előfordult, hogy szinte félóránként, óránként ruhát cseréltünk - de az éjszakai és a délutáni alvás mindig is szárazon történt, már akkor is, mindegy volt, mikor pisilt előtte (bár emiatt eleinte féltem, de nem volt mit tenni, ha nem akart pisilni, sehogy sem tudtam rávenni). A későbbiekben viszont jelentősen megnőtt a pisilések közötti idő, és olyan "igazi" bepisilés is csak két-három alkalommal fordult elő (mindig az én hibámból, mert éppen úton voltunk (oviból hazafelé, és ott nem akart pisilni), és azt gondoltam, úgyis mindjárt otthon vagyunk..., vagy amikor a bejárati ajtó kulcsát kerestem a táskámban, a pisiltetés helyett...illetve éppen tegnap, pedig ilyen csak az elején történt, mert annyira ragaszkodott ébredés és szopi után az új állatos játékához, amit a mamától kapott, hogy még nem kell (többször kérdeztem), meg majd szól - Pisini nnem tejjjj! Jólot!, hogy hagytam egy kicsit - nem kellett volna).
Eleinte még a reggeli dolog után az oviban mindenképpen el kellett menni (egy ideje rászokott a kisvécékre, tetszik neki, hogy a Csenge is oda szokott, meg, hogy a másik mosdóban "látják" a jelek a produkciót) hazaindulás előtt, aztán egyre inkább tiltakozott, és rá kellett jönnöm, hogy már sokkal tovább tartja, és tényleg nem kell.
Eleinte mindig kérdezgettük, valami ürügyet kerestünk (ki nézi meg, kinek pisil, ki jöjjön velünk, pisiljük le a traktor kerekét, mint a Pötyi, tudsz-e olyan messzire, stb.), aztán ez ellen is egyre jobban tiltakozott, és ráhagytam, szóljon ő.
De nem mindig szól (Anya, jött pisi! vagy néha: Bepisiltem!)- sőt, igen ritka, hogy előre - csak akkor ha már egy kicsi bement (ez a kicsi változó, van, hogy csak egy cseppnyi, van, hogy több), akkor megyünk, és mikor a WC-n ülünk, vagy az udvaron megvan a cél és levetkőztünk, úgy is csak akkor pisil, ha azt mondom, most lehet, addig tartja!
A nagydolog ritkábban sikerül a WC-be, leginkább azért, mert egy másodperccel sem ül tovább, mint kellene, és nem mindig akar hosszabban rajta ülni.
De szépen megfigyelhető, hogy egyre tovább tartja, és egyre többször szól úgy, hogy még nem ment be, vagy csak nagyon kevés.
Most már látom, mennyivel egyszerűbb akkor elkezdeni, amikor érettebb, és mindenben együttműködik - a Csengéhez képest ezek a hetek hosszúnak és macerásnak tűnnek. Ennek ellenére azt kell mondjam, lényegesen egyszerűbb az életünk pelus nélkül. Ha elmegyünk itthonról mindig viszek váltóruhát a hátizsákban, az oviba, boltba is így megyünk - igen ritkán kell használni. Hosszabb útra pedig eddig is mindig vittem, csak most az összes kisgatyó és nadrág a csomagban van - de legtöbbször max. egyet kell elővennünk, sőt, van, hogy csak azért, mert leöntötte...! És a mamától is gyakorta ugyanabban jön haza!
A gyerekülés - amitől mindig féltem - szintén az ágy "kategóriába" tartozik, mert ott sem pisil soha. Penny, Tesco, C&A, a hosszabb vásárlások is mind szépen kivitelezhetők. A Pennyhez fűződik egy kedves történet: Földváron voltunk épp, és előre (!!) szólt, hogy pisilni kell (természetesen bemenet előtt mindig kérdezgetjük, de, mivel kétoldalú a dolog, csak akkor pisil előtte, ha ő is akar - jobb híján valami bokrot szoktunk célba venni, bili még most sincs, mindig lelkiismeretfurdalásom van emiatt, azzal bátorítom magam, hogy ő kevesebbet pisil egyszerre, mint egy átlagos kutya). Kiszaladtunk, hogy pisiljünk az autóknak és - a 6-os mellett van a parkoló - pisiltünk egy bokorba (még elég alacsonyak), közben ő végig mutogatta az autókank:- Néd, autó, pisijek, így pisijek! Néd, néd, kamion, néd!
A WC-re is mindig viszünk "valakit", mostanság a Györgyiéktől kapott kukásautónak (Bece hotta, annya! Nem Gyögyi hotta! Szivi i (is) nem hotta! - ezt mindig így fejezi ki, nem mondja, hogy "sem" ) mutatjuk (A tutá-attó jöjjön, nézze med!), de a Valiéktól kapott Petikönyv is láthatta már (letesszük a WC-vel szemközt, a kád szélére, és a Csanuka nekik is magyaráz, mint a fenti példán az autóknak, de már csak egy-egy mondat erejéig (Tutá-attó, játod? Né-ed (nézed), hogy pisijek? Tutá-attó, figyejj!), mert a kisdolgora figyel). Mert a játék még fontosabb - hát miért ne folytatódhatna ezen a téren is? Ráadásul így sokkal egyszerűbb mindenkinek.
A másik csel a - Ki lesz az első? - nem célom versenyeztetni őket, sőt, de jelen esetben jól jön, mert ha nem túl fáradt (mert akkor nem partner), természetesen ő akar, és akkor nem is kell semmi rábeszélés, csak a kis Csengét kell megvígasztalni, hogy azért kell átengedni, mert ő még nem tudja tartani, és összepisilne mindent (a Csanu még nem tudja ezt cáfolni - mert nem igaz, bizonyos ideig tudja tartani, csak nem hosszan - , a Csenge meg félti a játékokat, meg amúgy is okos nagylány már, megérti a helyzetet is, de így könnyebb neki).
Eleinte - a Csenge játék fürdőszobájával - azt játszottuk, hogy a mackó anyuka a konyhában van, és a kismaci egyszer csak feláll a játékból, és kiszalad az anyukájához, hogy - Pisilni kell! - és mennek is a WC-re, utána lehúzzák, kezet mosnak. Meg is beszéltük mindig, hogy majd ő is így szól. A játékot nagyon szereti, egyedül is végigjátssza - de nem ülteti át. Úgy látom, még kicsi hozzá, és - bár jó játék - nem emiatt fog majd szólni, hanem, ha már megérett rá. Mert egyre hamarabb szól, már az is mind többször előfordul, hogy még azelőtt, hogy belement volna a kisgatyába.
Érdekes, hogy míg nem tudott beszélni, már rég szépen tudta, hogy mi honnan jön, ügyesen mutatta is - de most minden kisgatyában történő dolgot (a pukktól a pisiig) úgy nevez meg, hogy:- Jött pisi. Amikor kijavítom, csak akkor mondja ő is úgy. És pár napja elkezdte mondogtani, hogy: - Nad (nagy) jött a jécébe (WC-be), kiti i jött (kicsi is jött - mármint sok vagy kevés pisi) - és nevetve ki-be tologatja pocakját közben. Azt is tudja, hogy a kukiját lefelé kell irányítani, mert különben mellémegy az egész pisi. A műveletek alatt nagyon figyel, nézegeti, ismerkedik magával, ebben az új élethelyzetben. Utána mindig megtöröli, ő húzza le, és kezet mos - annyira ügyes! Néha ragaszkodik ahhoz, hogy teljesen levegyünk mindent alulról, és ha egy kicsi beszaladt a gatyóba, már fut is kézmosás után a komódjához: - Keesek já-az kiggatyát! E nem vi-es annya! (keresek száraz kisgatyát, ez nem vizes - mindig azt mondja rá, vizes).
A kisgatyákon Bob mester van - mástól tudom, láttam is egy ilyen könyvet (no komment, illetve annyit azért igen, hogy végig a termés learatásáról beszélnek benne, a kapcsolódó képek viszont a bálázást ábrázolják...). szóval nem célom, hogy nézzék...
De a báci-t szereti, mert mindig valami szerszámmal vagy munkagéppel ábrázolják, amiket apától is gyakran lát, és nagy örömmel viseli a kiggatyát. A doktor néninek is büszkén mondta (suttogta), hogy báci van rajta.
Az első napokban a Csenge által a babáknak félretett kisbugyikban volt, később vettünk egy garnitúra (7 db) gatyót a C&A-ban, majd még egy adagot (na, ezzel jól megjártam! 92-es méretnek vettem, és 3 db 98-104-es is volt belehajtva! muszáj volt bontott csomagot vennem, mert ez az egy 92-es volt (úgy látszik, mindenki most állt rá a pelus-nélküliségre), de ki gondolta, hogy egyesével át kellene nézni?!), hogy ne kelljen túl gyakran mosni. A pisit csak jól kiöblítem vízzel, és kiteszem száradni, ha nincs éppen sok szennyes.
A váltás, a megszokott pelusról a gatyókra, az első egy-két hétben meglátszott a popsiján. Hiába ökotex-es a gatyó, hiába, 100% pamut, hiába a mosószóda a mosópor helyett és az ecet az öblítő helyett, kipirosodott ott, ahol a karomon ült (pedig már ritkán ül ott), és erősebben dörgölte a bőrét (érzékeny, még jó, hogy anyatejes!). De mára már nyoma sincs!
Ezen sokszor eltűnődöm - mindketten érzékenyebb bőrűek (a Csanu jobban), milyen nagy kincs, hogy tisztán anyatejesek! Mit tett volna a kis puha bőrükkel a tápszer...
Utolsó kommentek