Iványi Mária: Nagyanyóka
Halkan, puhán
szirom pereg.
Simogatja öreg kezed.
Piros szegfű,
halvány rózsa,
Téged köszönt, Nagyanyóka!
Ezt mondták el a mamának anyák napján. A Csengécske az oviból hozta, és nagyjából a kis Csanád is megtanulta - olyan édesek voltak!
Az enyém pedig így szólt:
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
Reggel derült ki, hogy anyák napja alklamából a hittanosok egy kis műsort adnak a templomban. A megelőző két szerdán hiányzott a hittanról (a ballagás miatt), így a meglepetés erejével hatott. Szerencsére már tiszta volt a kis szoknya, és a Csanu kisinge, nadrágja, amit a ballagáson is viseltek.
Amikor a Csengét kitettem a templomban, és indultunk tovább a mamáért (a Bence is eljött), a Csanuka vígasztalhattalanul sírni kezdett, hogy ő is oda akar menni a Csengéhez! Semmivel nem tudtam megnyugtatni, úgyhogy nem is vettem ki a mamánál sem - biztos nem hagyta volna újra bekötni magát - és csak visszafelé csitult el, mikor látta, hogy tényleg bemegyünk (a kocsiban öltöztettem át).
A Csengécske szépen ült a többeikkel, és amikor kijöttek, elénekelték a dalokat, olyan aranyosan, mosolyogva hozta a virágokat (mindkettőnknek egy-egy szál gerberát), hogy teljesen meghatódtam (addig is), és csak idebent sikerült megörökíteni. Utána ügyesen visszaült a többiekkel, mint a karácsonyi istentiszteleten is. Nagyon furcsa, hogy ott vagyunk, és már nem velem van...
A Csanuka is szépen eljátszott, a Petikönyvet nézegettük - és már azon voltam, hogy így máskor is eljöhetünk, amikor hangosan rákezdte, hogy - Jodi tejj, annnya! Jodi! - próbáltam terelgetni, hogy majd, ha kijön a Csenge is, de alvásidő lévén nem hajlott a kompromisszumokra: - Mott tejj! (most kell) Jodi tejj! (már sokkal tisztábban is ki tudja mondani, hogy szopi - szodi - úgyhogy rögzítettük a jodi elnevezést). Most nem volt nagykabát, mint karácsonykor, úgyhogy kimentünk a kocsiba, és miután visszaültünk szépen el is aludt az ölemben, csak itthon ébredt fel.
Hazafelé a mamával betértünk a játszótérre is, ők a forgóztak a Bencével, a Csanuka pedig a rugós hintákon lovagolt, majd a csúszdát koptatták valamennyien. A mamától eljövet modták el a verset, az íriszek előtt, a napfényben - fel is vettem, (csak kicsit zavaró, hogy közben a szúnyogokat hajtjuk, hogy ne marják össze őket) és még én is elérzékenyültem rajta. Késő délután, itthon pedig megtanultunk biciklizni.
Nagyon szép nap volt ez...
Utolsó kommentek