Ma volt az igazi első: - Nem kéjem ett! - és a kezembe nyomta a kisautóját. Korábban egyszerűen csak letette, ha ráunt.

De pár napja már hallhatjuk, hogy kéjem att, medin széjjött (megint szétjött - lufiméhecske), oda mennyünk, anya, gyeje

Ma pedig azt mondta - még van pár fellógatott lufi a Csenge bulijáról - Vedd je att! (vedd le azt). Régebben csak mutogatott, esetleg azt mondta: - A!

És azt is, hogy én! Versenyeztek a Csengével, ő bicajozott, a Csanu mocizott, és a kérdésre, - Ki ér oda elsőnek? - már mondta is: én! És idebent is elhangzott párszor.

Ezen felül még több mondata is volt ma (anya, bo ti ett! anya, bontsd ki ezt), de csak ennyi ugrott be hirtelen. Olyan büszke vagyok rá! És még mindig nincsenek fecskék...

Apropó, ma elállt a napok (több, mint egy hete) tartó erős szél. És az egész március kivételesen hideg volt - és száraz is, sajnos.

Hű, és az első gólyát is láttuk, talán két hete (le akartam írni, hát nem elmaradt?!)...

Ma mondta először, hogy

man-ain

(mandarin) - eddig

najat

(narancs) volt.

És ebéd végeztével azt mondta: - nem kí-ánom (nem kívánom) és eltolta magát az asztaltól.