Biztosan ugrál fél lábon is - tavaly még nem tudta, szökdécsel is. A kedvenc mondókája erre: Egyik lábad felemeled, /  a másikat bicegteted. / Bic-bic-bic, / sánta a bíbic.

Diafilmet fűz be egyedül!

A Csanut mindenféle huncutságra buzdítja - ő persze tudatlan, és benne van. Közösen vonulnak bezárkózni (képletesen, kulcs egyik zárban sincs, mióta a Csenge három éves lett) a spájzba, és ott csokoládé darabkát ad neki. Közösen tartják a bejárati  ajtót, ha kiszaladok, és nem akarnak beengedni, közben nagy kuncogások vannak. Az összhang még hamar megbontható: - Ki az aki nem engedi be anyát? - és a csöpp már húzná is kifelé az ajtót, hogy lássam, nevetve mutogat magára...

És már ugratja is, tegnap (03.22.), mikor arra készültünk, hogy megyünk a mamához disznótorra, és apa hazajön értünk, de a Csanu még szopizni akart, azt mondogatta neki, hogy - Megjött apa! Hiába kértem, hogy ne tegye, nem szabad becsapni, párszor csak elismételte.

A disznótor aztán nagyon tetszett neki,  egy székre állva leste az eseménykeet.

Néha arra is felhívja a figyelmét, ha titkon elmegyek tőlük. Pontosan tudja már, hogy ezzel mit ér el.

Új szenvedély, hogy mindent ki szeretne vágni, ezért a csokipapírokat ( még a Túró Rudiét is) sosem dobja el, hanem egytől-egyig hazahozza a zsebébe hajtogatva (négybe hajt mindent, de ha túl nagy, akkor egészen kicsire is szokta), és itthon vagdos (nagyon szépen). Ha el nem felejti - akkor hamarosan a kukába száműzöm az alanyokat, kivéve, ha észreveszi, mert akkor nyomban eszébe jut, és tovább kell tárolni. Bármi egyéb színes, ábrás papírral is ez a helyzet.

Egészen sok törvényszerűségel tisztában van, pl., hogy nincs lila szamár (rám is szól érte), de rajzban még nem törekszik a valósághű színezésre. Inkább tarka-barka képeket készít.

 Már virágot és teknőst (ez az új kedvenc) is szépen rajzol.

 Mióta tavasz-illat van, ismét magától kel nyegyed és fél nyolc között, és felöltözve jön ki a szobából, semmi időhúzás.

Aktuális kedvenc a Pinokkió - mióta az Annáékkal látta a bábelőadást - és bárminek örül, ami ilyen témájú. Így lett első számú a Boldog születésnapot című Minimax (! - ehhez képest semmi gyereknek való nincs rajta az Alma és a Bródy szülinapi dalán kívül, ráadásul sok idegen nyelvű is van, nagy csalódás volt) album Pinokkió dala (Hiszi a piszi). Egy időben azt is figyelgette, nem nőtt-e az orra.

Kerestünk is mindenütt Pinokkiós dolgot, de könyvben csak a Disney-féle gagyi kapható, az igazi meg nekem is megvan, ha akkora lesz, majd elolvashatja (teljesen véletlenül most kapott a másik mamától egy egészen jó rövidített változatot). Sajnos még egy vacak kirakót vagy legalább színezőt sem találtunk ebben a témában. De a Mariannéktól kölcsönkapott diafilmek között tegnap megtaláltam, ma este szernitem azt nézzük.

A másik sztár a lufifigura, apa készíti neki (nagyon jók), ő pedig szépen kiszínezi. A kutyusnak még csíkos nyakörvet és körmöket is rajzolt. Sőt, tegnap szétugrott a Csanuka méhecskéje, és visszahajtogatta neki!

Az oviban leginkább a Nonóval és a Jocival barátkozik, de a Gabikáékról is sokat mesél, az Anna egy kicsit mintha háttérbe került volna. Ja, és egy ideje nekem kell levetkőztetnem. Korábban még a sapkáját sem köthettem ki. De a felöltözésben továbbra sem szabad segédkezni.

Egyre inkább tisztában van a világ dolgaival is. De a mese még mindig meghatározó, egyik nap szomorúan mondta, hogy a Bence állítja, hogy nincs Tavasztündér, pedig a mama mindig mesél neki róla. Ilyenkor meg is kérdezi, hogy igaziból is van-e? Hát persze, különben miért nyílna ez a sok virág?

Még kicsit zavarosak az évszakok, napok, ha kiválaszt egy vékonyabb ruhát, és próbálom lebeszélni, mindig azt mondja, hogy már nyár van, és nagyon meleg!

Már nem ragaszkodik annyira ahhoz, hogy ki köse be a kocsiban - persze, van, hogy előhozakodik vele, de korábban előre eldöntött tény volt, ma már ez nincs.

Van viszont ismét kedvenc ruha, egy hétig a mackós szoknyában járt, a szülinap után, a múlt héten pedig a teknőcös naciban, tunikával. Egész héten.

És kis tudatosság is van már abban, hogy tegnap este pityeregve mondta: - A csöpp kis kezecském piros lett, mert megütötte itt az ajtó!

Az ősszel könyvtárban voltak az ovival, és azóta szeretett volna újra menni, de a sok élmény és tennivaló miatt csak idén jutottunk el. Azóta lelkes köynvtárlátogatók vagyunk, a Pöttyös Panni sorozatból már kihoztuk az Engedetlen szerszámokat és most a Zsákbamacska után a Szia világ! van  nálunk. Azon felül hoztunk már ki Szutyejevet - Vidám mesék és A sün, akit meg lehetett simogatni (ezt még csak tegnap fejeztük be). Karácsonyos könyvet, Marék Veronika Boribonjait (Boribon a játékmackó, Boribon kirándul, Annipanni hull a hó) és Kippkopp és Tipptopp történetét is. Ja, és Beatrix Pottertől a Nyúl Pétert (de ennek is angol szájíze van - nem tudta kihagyni, hogy a Péter apukájából pástétomot készítettek... mi kihagytuk ezt a mondatot). A könyvtárban szépen olvasgat, válogatáshoz használja a jelzőket (biztos van rendes neve is, khm., könyvtáros olvasóink...), ügyesen beteszi a kivett könyv helyére, hogy tudja, hova tegye vissza.A Csanukát is csöndre inti, ha kicsit hangosabb volna (ami elég ritka), és rögtön mutat neki valami könyvet, játékot.

Tegnap a Györgyiéktől is kölcsönöztünk könyveket. Mesével akár egész nap is elüldögélne.

Az oviban  nagyon dícsérik, hogy milyen ügyesen segít.  A kisebbeket is igazgatja, öltözteti,  a dadus néninek (Évike és Erzsike néni) pedig a tányérokat, evőeszközöket, kancsókat, poharakat segít kivinni. Imád naposnak lenni - ez kívánságra van, nem beosztás szerint, és ő mindig megkapja a kis fehér köténykét és pakol. Szeretne délben hazajönni (bár, ha érte megyek, akkor meg maradni akar...) - de jót tesz neki, hogy alszik, ezért még nem mentem bele.

Még van egy sor dolog, ami hirtelen nem jut eszembe, de majd mindig visszatérek rá.

 A többi jellemzőt pedig már megírtam a korábbi bejegyzésekben.