Vagyis Lara, a kis tündérke a szomszédból.

Nagyon sokat vagyunk együtt, bár a mi korunkban valódi együttjátszásról még nem beszélhetünk, de ígéretes jelei vannak a távolabbi jövőnek. Úgymint:

- amikor megérkezem hozzájuk, a Lara örömmel, gyakran kiabálva rohan az ajtóhoz, kinyitja, és beinvitál - húzgálja a kabátomat, hogy vegyem le, majd belök a szoba felé (mennyé!). Máskor meg ölelget, úgy fejezi ki, hogy mennyire örül (ezt nem szoktam díjazni, de van, hogy én is viszonzom).

- mindig velem együtt akar ugrálni a labdán, vagy hintázni a lovon - de nekem sokszor herótom van az ilyesmitől, a Csengére is panaszkodok, ha ilyet akar (de azért néha engedek ám)

- ha nincs kedvem öltözni, és anya bedobja, hogy bemegyünk hozzájuk is, nyomban felgyorsulnak az események, és magyarázom is, hogy Ja-ja

- rendszerető vagyok - ez abban is megnyilvánul, hogy bármennyire sietek hozzá, azért nem vágom le az utat a füvön keresztül, hanem a járdán megyek végig (hm, kertészgyerek), de nagy hévvel szedem a lábacskáimat, és útközben is gyakran elhangzik: Jaja

- amikor együtt vagyunk, a Zita szerint ő mindig engem utánoz (4 hónappal fiatalabb, de régebb óta jár és beszél), de ez nem mindig igaz, gyakran megyünk egymás után ide-oda, de ebben én is partner vagyok. Nagyon lessük egymást, legtöbbször ugyanazt szeretnénk játszani, de igazi konfliktus még nem adódott ebből. Csütörtökön például a Csengét kísértük náluk a WC-be, és utána mi is vetkőztünk, hogy ráüljünk...

- a minap négy tűzoltóautó (katasztrófavédelmi gyakorlat volt az iskolában) is parkolt a Templom téren! Persze, hogy kint lógtunk, a szél ellenére is!

- tegnap pedig ők voltak nálunk, közösen lökdöstük ki a golyókat az üvegasztal alól a házikó támasztórúdjaival. Jó móka volt, nagyon sakáig elvoltunk vele - amíg nem szereztünk be egy-egy piros foltot az arcunkra - mert egymás mellett érdekes ez is...

- egyébiránt kölcsönös játékcsere is él közöttünk, így mindig van itthon valami újdonság

- és tanulunk is egymástól: egyszer például egész este a jodit emlegette otthon, bár nem tudja, mi az, de hamar megtanulta tőlem

 - és többször ellökjük egymást (én kezdtem, aztán mikor már eltűnőben volt, elkezdte a Lara is), ez is csak a feltétlen szeretetre utalhat!

 - míg a kisöcse meg nem születik, náluk van a babaklub is, legjobban az alagútját és a babakocsijait szeretem: