A hét további része a készülődés jegyében telt. Meghívót gyártottunk (Mickey egeres borítóval, rajta éppen öt szál gyertyás tortával, belül farsangi képpel), tavaszi dekorációt csináltunk az előszoba ablakokra, és pakoltunk. Jó sokat, egy szinttel kijjebb, hogy nagy hely legyen - de jó volna így hagyni, de sajnos hiányzik a szekrény... Ja, és az ugrálóvárat is megjavítottuk. És beszerzőkörúton is voltunk, egészen sötétbe nyúlóan (későn indultunk), este fél hétkor jöttünk ki a dunaújvárosi Libriből, és még hátra volt a Tesco... Szép, szivecskés díszítőcukrot vettünk a tortára (rózsaszín és lila szivecskék), de a lufik miatt másnapra is maradt egy földvári út. Arcátlanul drágán adták mindenütt (ott is, de a többihez képest olcsón), persze, régen a suli miatt csak beszaladtunk a Metróba, most meg itt kellett megoldani.

Közben még a Misiékkel is összefutottunk, nyomban át is adták a Csenge egyik ajándékát: Mesék a tanyáról -  Első természetkönyvem. Nagyon jó, apa is épp ilyet álmodott meg magában (és lenyúlták az ötletet...).

A Pennyben annyira édesek voltak. A Csanuka levett egy hármas gyümölcsleves csomagot (0,2 -es dobozok), és be akarta tenni a kosárba - egyébként nem muszáj mindent megvenni, ő is olyan, mint a Csenge volt - és hallom ám, hogy a Csenge magyaráz neki: - Nem veszünk olyat, drága, nincs nálunk annyi pénz! Tedd vissza szépen! Már vettünk édességet (Rudit - na, ezt is csak a Csenge miatt, a Csanu most is, mint mindig, az első falat után kidarálta, és nekem adta). Csanád, tedd ide vissza, nem veszünk! - persze a csöpp ellenkezett, a nagy meg terlegetni próbálta, nagyon helyesek voltak.

És mindig nekik kell felpakolni a szalagra, a Csanu pedig mostanában azt csinálja, hogy ha szeretne valamit, akkor a kezébe kaparintja (banán, Rudi, gyümölcslé), és szalad vele a pénztár felé. Alig lehet valahogy visszacsalni. Mert mindig mondtuk neki, hogy kibontani, enni nem szabad, csak ha kifizettük. Dehát miért várjon ránk, mikor ő már választott?!

És ragszkodik hozzá, hogy odaadja a néninek megnézésre, leolvasásra. Még csak a szalag végén állunk, de már egyre hajtogatja: néni, néni! és nyújtja felé, vagy csak mutogatja, hogy oda tette.

Persze a pakolásnál is versengenek, alig férünk a kocsihoz.

Szombatra a mamáékat vártuk, vasárnap pedig a kis ovis barátnők érkeztek, a befejezés hétfőre jutott, akkor vittük az oviba a tortát, és a csoport is felköszöntötte.

Mindezeket igyekszem részleteiben is kifejteni - majd...