Február 24-én. Nagyon jól sikerült. Gyönyörű hóesés volt, de kocsival mentük, hogy minél hamarabb ott legyünk. Délutánra sajnos már el is olvadt. Ez volt az utolsó hó.

Kekszkolyókat készítettünk (a Csengécske kívánságára - egész estés program volt...) hozzá, hármasban. Előtte farsangi válogatásra táncikáltak a Zene Oviból, a Csengécske még farkat is tűzött a nadrágjába, sálból (ez a régi-új kedvenc). No a munkamegosztásban a Csanukának megint a kókuszba forgatás jutott - csakhogy nem győztük olyan gyorsan gyártani, így méricskélni kezdte, meg a tésztába is adagolt belőle, de alapvetően nagyon ügyesen segédkezett. Persze most sem bírta kihagyni a kóstolást - és most is kiköpte. Mostanság viszonylag többször jut Túró Rudihoz is - nem tudja elnézni, hogy csak a Csenge ehet - és azt is sokszor kiköpi, vagy ha nem, csak a felét kéri. De még ez a mennyiség is meglátszik az étvágyán!

A Csengécske színes tortadarába forgatta a sajátjait (20-nál is többet csinált!). Kapott is nagy dícséretet az óvó nénitől másnap reggel (időben mentünk!)! És a gyerekek is szerették.

Rajtunk kívül még egy anyuka hozott sk. sütiket, a többi bolti ropi és keksz volt (mondjuk a házi készítésű jelmezek aránya is hasonlóképp alakult, sőt volt olyan is, akinek semmit sem hoztak)...

A kis Csanád álmosan kelt, úgyhogy nem tudtuk rávenni a beöltözésre, ujjacskával a szájában csodálta, hogy mi lett az oviból.

A Csenge még éppen kihúzta betegség nélkül, de délben már érte mentem (előző nap erősen köhögött a délutáni alvásnál), és azóta is itthon van. Péntek óta antibiotikumot is eszik (életében először, csak óvintézkedés, hogy ne fertőződjön felül), előtte kihányta - még a mamánál is hányt, és úgy sírt.

 Volt nagy vígasság, minden csoportba be lehetett menni, és a dadusok, óvó nénik kihozták az asztalokat a folyosóra, oda tették a sütiket - és lehetett édességet enni rendes tízórai helyett! A Mónika óvó néni  pedig Túró Rudinak öltözött - a gyerekek persze odáig voltak érte!

A Csengécske pedig itt is repdesett egy kicsit. Nagyon megfogta karácsonykor ez az angyalkás dolog, és azért akart angyalka jelmezbe bújni a farsangon, hogy megtudja, milyen angyalkának lenni - olyan édes!

 Bár úgy tervezte, hogy a Csanád is marad, mint az Annácskában, mégis megkérdezte tőlem egy idő után:- Te miért maradsz itt ilyen sokáig?! - fényképeztem... (de még volt egy-két szülő

De jött egy előadó, aki farsangi dalokat játszott nekik - pont a Katicában, mindenki odagyűlt - és a csöpp Csanádot már semmivel sem lehetett rávenni a távozásra. Ráadásul pont azokat énekelte, amit mi is tanulgattunk itthon (a Csenge az oviból a Farsang van, farsang van kezdetűt hozta haza). Először a térdemen ülve, ujjacsát szopizva figyelt, majd - az óvó néni invitálására - beültünk mi is. Jól érezte magát - de nem tágított az ölemből - és a végén se nagyon akart eljönni.

 Az előadás a kis Csengét is magával ragadta, énekelt, tapsolt a többiekkel együtt. Aztán egészen az  ebédig tartott a buli, de azon már csak ő maradt ott.