Egy hétig itthon volt - nátha és egyebek, most kivételesen köhögött is (erős, irritáló köhögéssel kezdődött, még Stodalt is vettünk, de nem kellett). Olyan jól elvoltunk, jelmezt varrtunk, akváriumoztunk, főzőcskéztünk, sütögettünk (apa névnapjára, tiramisut, hármasban), meg ami ezzel jár. Apával pedig elkezdték a csatornaásási műveleteket - kivették a rózsás akácot (úgy sajnálom...), mert éppen az útban nőtt. Egész napokat játszott odakint, mikor jó idő volt, sarazott (főzött, sütött a Pötyinek/ cicának), jeget törtek a Csanukával (- Csanád, ide nézz, mekkora jégtömböt találtam! - és már cipelte is a hatalmas darabot, amit a vödörből kiszedett), persze a babának mindig ott kellett lennie.

Néhány hete erősen pörgeti az 'r' hangot, annyira, hogy gyakran az 'l' is azzá válik. A logopédussal is siekrült beszélnem - kiderült végre, hogy néha csoportosan ők is bemennek hozzá (középsős korúak), játékos mondókákkal, gyakorlatokkal töltik az időt. Ő is azt mondta, ne piszkáljuk a pörgetés miatt, előfordul, hogy ha rákapnak egy-egy hangra, akkor ezt csinálják egy darabig, magától elhagyja majd. (Rrrrrögtön, Rara, rrrrrendben....)

És egy ideje már a nagydolgohoz sem hív - egyedül törli a popsiját (ezt szándékosan nem sürgettem, mert nem tudta volna még szépen, tisztán megcsinálni, akkor meg nincs értelme). Talán a pisilés utáni erősebb törléssel is felhagy, mostanában nem kéri, hogy kenjük be, mert kipirosodott.

A biztonsági kérdések is felbukkannak még - de már egyre többet megért belőlük, ez a kérdéseiből is kiderül (továbbra is előtérben vannak a tűzzel kapcsolatosak - gondolom a fűtés miatt), és már nem rémül meg, amikor a várható következményekről beszélek (szigorúan az ő szintjén, nem riogatva).

És olyan nagyon ügyes! Csóri Sándor Farsangi kutyabál című versét 4-5 hallás után visszamondta! Ilyenkor ő kéri, hogy most hadd mondja, vagy, hogy kezdjem el, és folytatja. Így tanulta meg a Bűvészinast is.

És olyan szépen elkezdett rajzolni! Nemrég találtam egy oldalt, ahol végre olvashattam erről, tényleg jól csináltuk, hogy nem erőltettük, és most magától kezd kibontakozni. Már a házunkat is lerajzolta, és bennünket, és bohócot, meg nyulat, meg kutyát, meg annyi mindent! Szépen dátumozom, és elteszem az oviból hozott rajzokat egy mappába, a kivágásokkal együtt. És nagyon büszke vagyok rá!

Apa tegnap titkon felvette, ahogyan mesél a babáinak. Ilyeneket mondott:- Egy tavaszi napon ellátogatunk hozzátok... és hasonlók. Csak ámultunk.

A babakérdés egyébként véresen komoly,addig nem megy ki/ öltözik, készül, míg a baba nincs készen. És szépen kell ám betakarva lennie, nem lóghat ki a lába, nem lehet félrecsúszott sapkában! És van, hogy az egyiket a hordozóban viszi, másikat meg kézben - hol láttam én ilyet?!

Emiatt sok sírás is van, hiszen nem érünk rá mindig, de a vége úgyis mindig az, mintha nem sürgetnénk, csak több a könny, úgyhogy lassan felhagyunk vele (mármint a: - Jó, akkor itthon maradsz! típusú felszólításokkal, egyébként muszáj noszogatni, mert belefeledkezik).

Csütörtökön farsangi szemüvegeket csináltunk az ablakokba, ő vágta körbe (tökéletesen!), ragsztotta, én pedig a belső részt vágtam ki. A Csanuka is ki akarta venni a részét, végig ott sündörgött, eljátszott egy-egy kellékkel.

Az oviba már biciklivel megyünk/ jövünk, kivéve, ha a Csanu is jön, vagy erős szél van, illetve esik. Nagyon élvezi, tegnap apa ment érte, mi pedig az időközben felébredt Csanukával utánamentünk, és közösen tekertünk haza.

Előző nap apa bement, ebédet fizetni, és a Csenge oda sem ment hozzá (amikor ő kicsi volt, alapvetően kettesben teltek a napjaink, nem nagyon volt módja találkozást, búcsúzást gyakorolni, és sosem kértük, hogy puszit adjon, gondoltuk, majd ráragad - nem ragadt. Legalábbis idáig nem. Pedig annyit szeretgettük.). Itthon pedig értetlenül kérdezte, miért ment be apa az ébédjéért (első nap haza szoktuk hozni, amikor hiányzik), hát ő ott volt! Nehezen érti meg, hogy az ebédet nem onnan hozzuk el, hanem a konyháról, ami az iskolában van.

És egyre többször köszöm, felszólítás nélkül is, és egyre hangosabban!

Szerencsére az itthon töltött napokban reggelente volt egy kis (minimális...) hó - úgy élvezték!

És közösen is sokat játszanak az udvaron - a Csanuka egyre inkább partner, bár legtöbbször még csak megy utána, és próbálja másolni őt. A képen épp a kint maradt, letermett gombászsákkal játszanak, és a gombával beoltott farönkökről ugrálnak le (a Csanu ezt nagyon szereti, mindig megy, és mondja is, "hoppá!"). Talán vége lesz a késői oviba menetelnek (a télen olyan is volt, hogy tíz körül értünk oda - persze az óvónők hibája is, mert nincs egyezmény, hogy meddig lehet reggelit kapni, mindegyik más időpontot szab ki, és emiatt itthon evett - ami újabb jelentős időveszteséget okozott). Ja és az ovi: tegnap könnyek között bújt oda hozzám, hogy sírt értem a délutáni alváskor, mert nem mentem érte, és ő moziba akart menni! Mint kiderült, a mozi ki volt téve (a faliújságra, egy nagy virág mögé...), és előző nap már tudta, csak elfelejtett szólni. Az óvónéni meg megkérdezte, hogy ki megy az előadásra?! 4-en mentek - a többinek meg jól elszúrta a délutánját... Nem beszélve arról, hogy nem is a Csengének való volt a film, de így beharangozva végtelenül rosszul esett neki, hogy őt nem vittük el.

A halál/ hit/ Isten témakör továbbra is elő-elő bukkan, de csak néhány kérdés erejéig.

És egy ideje néha sír. Nem úgy, mint régen, vagy mikor a baba miatt késében vagyunk és siettetjük (már előre elkezdünk készülni, de mégsem sikerül soha időben végezni) - úgy igazán. Év elején azért tört ki zokogásban, mert nem hívhat meg mindenkit (az egész csoportot) a szülinapjára (az Ágikát mindenképp akarja, de annyira elhidegült a viszony, nem tudom, mi lesz, úgy sajnálom...). Szabályosan hallottam, ahogy a párnára potyognak a könnyei. Ilyen volt ez a mozis is.

Á, ez sokkal nehezebb, mint gondoltam... és még csak 5 éves lesz.