Annyi szó, amit ismétel, és egyre többet használ is (Annácskás könyveknél: Peti, Gegő), medve. A vizsgára való készülés alatt elkezdtem egy füzetbe írni (most bent van, nem akarom ébreszteni őket), hogy miket mond. De szinte mindent, amit hallott tőlünk, azt is tudja, hogy Gyögyi, már sokat mondja, hogy mama, azt is, hogy papa, Jaja (Lara), a cicákat is tudja hívni: cicc, az utcán mindig mondja is, hogy cica-cica, ha lát egyet. Bácsi, néni is szépen megy magától - tegnapelőtt boltba mentünk, ő előre szaladt, és döbbenten kereste, mert nem volt a helyén az eladó: Néni? Néni?

Autó, oda, ott, azt.

A szopi joji lett, joni (zokni), papucs (pár napja mindig leveszi a szandiját, és a Csenge papucsába bújik, abban csoszog, van is vita, mikor a Csenge hazajön az oviból...), naancs (narancs, de a mandarin is az, nagyon szereti pucolgatni). Még tartozom a kis jelrendszerével is, amivel Rudit kért a mamától, de most gyorsan ezt a kettőt, amit tegnap este mondott: Gyegye (Csenge), ANA.

És még sokszor, ahányszor csak kértem: ANA! És olyan huncutul mosolygott mellé, pontosan tudta, hogy örülök neki!