Idén mindent apránként szedegettünk össze - már jóval december előtt elkezdve. Nem volt rohanás, nem kellett pár napba besűríteni, és még a karácsonyi bevásárlást is jóval korábban letudtuk. Zavartalanul készülhettünk! Olyan jó volt, nyugodt, kapkodásmentes!
A baba-mama-papás buli utáni hétfőn még öszegyűltünk egy babaklub erejéig - takarítottunk, sütiztünk, szilveszterről tanakodtunk. A Csenge is eljött, először nehezen találta a helyét (illetve feltalálta ő magát hamar, csakhogy az nem volt jó a kicsik szemszögéből - a matracok tetejére mászott fel, és oda gyűjtögetett jó néhány játékot, a többiek pedig folyvást fel akartak mászni hozzá).
Műhavas alakzatokat is fújtunk az ablakokra - előtte matricakaparás volt soron (a Csengécske nagy kedvence a matrica ragasztás - bárhova, de ablakfelületre különösen), illetve ez nem is a matrica volt, csak a negatív...
Felváltott dacoskodó és vidám állapotok követték egymást - ami a Nyusszt illeti - míg végre visszarázódott, és beállt a szokásos itthoni légkör (olyan kár, hogy már 5-én ismét oviba megy!).
Apával bőszen díszítették a házat. Hétfőn egész álló nap fent volt vele a padláson, közösen hajtogatták az üstökös és fenyőformákat, még enni sem tudtam lecsalni! Persze apa fejében megszületett még egy hóember, és más egyéb is, ami végül nem készült el - majd jövőre. Viszont nagyon szép ünnepi bejáratot készített lejland ciprusból és madárbirs termésből, apró fehér izzósorral.
Este pizzázni voltunk az Annáékkal és a Laráékkal - nagyon jó volt, a kicsik játszottak (a pár hete felfedezett játszósarkos, pincércsengős helyen voltunk), a Csanuka nyomban felfedezte a benzinkutas könyvet, és vígan tankolt, a Csengéék a hegymászós társassal játszottak, a Lara pedig igyekezett minmél többet megismerni a helyiségből. Persze néha cserélődtek a szerepek, a Csanád is szerette volna megkaparintani a hegymászókat, a Lara sem volt mindig leköthető, a nagyok is összemorrantak egyszer, de alapvetően nagyon jól szórakoztak, a végén a Barbie bölcsőt tologatták, és kézenfogva sétálgattak fel s alá a kicskkel, még a Télapó dekorációt is tüzetesen megvizsgálták. Mi pedig jót beszélgettünk. A vacsi végén természetesen utoljára hagytuk el a terepet - míg a Csenge mindent felvett, minden ruhadarabot eligazított, a kabát ujját visszatűrtük, a sapkát masnira, de csak a kabát után....
És apa javaslatára beszaladtunk banánért - úgyhogy kicsit későn értünk haza. A csöppnyi kis Csanád ismét elámított bennünket - olvastuk, hogy a Csengécske rendíthetetlen felsőbb hatalma 2 éves kor körül megkérdőjeleződik - és láthatóan így is lesz. Odáig azért remélem nem jutunk, mint az Annáék, akik az ősszel mindhárman a földre kerülve tépték egymást visítva a Metroban, de semmmi sem kizárt...
Szóval a Csanuka kicsi kocsit tolt, a Csenge pedig apával jött a nagy kékben ücsörögve. A nap végére - és a fáradtság fokára - való tekintettel kivételesen a Csanád is tehetett Túró Rudit a kosarába (nem későbbi evés céljából, csak a békesség kedvéért, kint már úgysem keresi). Kaptak mellé még egy-egy palack Kubut is. A Csenge viszont - talán, hogy fellendítse a hangulatot, ki tudja - egyszer csak fogta a Csanuka rudiját, és elindult vele, hogy betegye a nagy kocsiba. A csöpp, aki ilyenkor vagy nem tulajdonított jelentőséget az ügynek, vagy nagyobb segítséget hívott kétségbeesett mutogatással és "Aaaa!" felkiáltással, most fogta magát, utána szaladt, és lehúzta a kezét, megmarkolta a rudit, és nem engedte! Szóval lassan, de biztosan elkezdődik... Azt olvastam a Ranschburg könyvben, hogy a testvérek az együtt töltött idő harmadát ilyen és hasonló cselkedetekkel töltik. Juhhéjj!
Másnap az ünneplőket készítettük elő, délután pedig a mamához indultunk - aki megelőzött bennünket egy telefonhívással, miszerint nem tud lábra állni a bokája miatt. Persze megerőltette, hiába mondtuk neki, hogy átmegyünk segíteni, azért ő előre emelgetett, tologatott...
Apának pedig eszébe jutott, hogy néhány sor hagyma takaratlanul maradt a felhőszakadás miatti vízfolyás révén, és jön a fagy - úgyhogy csemeték a mamával (egész jól eljátszottak, pedig így (a mama lépni sem tudott) kénytelenek voltak a konyhában maradni a játékos szoba helyett). Hazafelé apa megjavította a mama mosogatóját, otthon pedig megint csak elmaradt a mézeskalács sütés. Nem is lett belőle semmi, mert másnap mentünk át segíteni, mialatt apa a beiglit sütötte (hmmm, fincsi lett!).
Egész nap együtt voltunk, apa és a Csenge együtt mentek karácsonyi istentiszteletre, kettőkor. A Nyulacska vitte a Száncsengő könyvét, és azt nézegette, a karzaton voltak, és nagyon szépen, ügyesen viselkedett. Induláskor még volt egy nagy csata, nem készült el időben, hiába nógattuk már előre, de mindenképpen menni akart, segíteni viszont nem engedett, így, mire a bélelt nacit és az overállt felvette egész szép hangerővel viaskodott... Ő sietni akart, de nem tudott, mi segíteni, de nem hagyta, apa pedig elindult - hiszen időre kellett menni. De végül visszajött érte, és itthon már minden rendben volt. Másnap ért véget a téli hacukával való rettenetes birkózás (ő nam halad, de segíteni nem enged, és sietnénk, de hiába sürgetjük...), mikor is a következőket mondotta:- Tudok ám sietni, ha akarok! - és tényleg tudott...
Ezalatt én a vacsit készítettem, a Csanuka aludt.
Egyetlen furcsaság volt csak egész nap: az előszoba ajtón vastag takaró lógott. Odakint nagyon hideg volt, és azért kellett, hogy ne hűljön a lakás - ezért körbe jártunk ki és be...
Utolsó kommentek