A karácsonyváró buli, a baba-mama klub nyári, apukákkal bővített változatán felbuzdulva szerveződött.
Jó nagy késéssel (háromkor kezdődött, dehát mi nagyjából akkor értünk haza Paksról, és még sütit is kellett sütni...) mentünk, persze a Csengécske fáradt volt, és az öltözés megint sírásba torkollott. Vége-hossza nem volt az "igazítsd meg az ujját! Nem jó! Én veszem fel! A sapkát addig nem!" stb. típusú körítésnek. Mivel sehogy sem volt jó, és csak a hideg szél miatt mentük autóval, hisz a szomszéd utcában volt, betettem a kocsiba, és eliondultunk (persze, közben sírás, hogy igazítsd meg az ujját (az új dzsekije, gumírozott az ujja belülről, ,de sokat küszködik vele, mert belehúzza a pulcsit, kényelmetlenné gyűrődik az ujj, de akkor is úgy akarja, és én igazítsam meg, de közben ne vegyük le, és maradjon úgy, ahogy volt...), stb., dehát mire elkészült volna, az plusz fél óra (már jó sokszor végig csináltuk már, mindig talál igazítani valót...), és akkor annyival kevesebbet tud játszani, és amiatt meg nem akart volna hazajönni... Ott láttam meg, hogy a nagy sírásban becsípte a cipzárral, és elszakította az új (előző nap kapta) pulcsiját. Persze, megszidtam (drága volt, tudom, ezt ő még nem érti, de valahogy közvetíteni kell felé, hogy mindenre nem futja), sírás tovább, de enyhült, mert ott volt az Anna és a Dani is - végül hazamentünk ollóért. Útközben megígérte, hogy nem lesz cirkusz (a kocsitól az ajtóig képes volt sírással egybekötött csapkodással menni, mert nem tudta felhúzni a cipzárt végig, a magas nyakú pulcsitól, és hiába mondtuk, hogy nem lehet, mert vastag a nyaka, akkor is úgy akarta, de sapka nélkül nem akart kiszállni, de sapkát csak akkor akart venni, ha végig van húzva a cipzár - azért az öt méterért, amig bemegyünk az ajtón...). És nem is lett, szépen megenyhült.
Már arra fanyalodtam, hogy sokszor azt mondom, kimosatom a fülét, mert biztos nem hall jól. Erre meglepően hamar kijózanodik, és közli, hogy hallja. Akkor miért nem csinálod? - és így szép lassacskán visszaáll. De bőven behozta, amit az első három évben kihagyott (nálnuk addig semmi hiszti nem volt). És akkor még ott van, amikor csak apa kötheti be az autósülésbe, vagy pont fordítva, és a másik meg sem közelítheti, csak anyával jön, vagy fordítva... Az első három év kutyafüle ehhez képest!
Aztán este kicsit elgondolkodtam. Lehet, hogy túl sokat kérek/várok tőle. Megtévesztő, hogy egyedül öltözik, önálló - és mégis előjönnek a fentihez hasonló esetek. Leszúrtam, amiért becsípte a cipzárral az új pulóvert. A pulóver alá végiggombos inget vett fel (egyedül, ez már három éves kora óta hibátlan, de sosem tanítottuk, magától kapott rá, mert ingben akart lenni a szülinapi buliján, és én akkor még nem engedtem (amit akart, vékonynak találtam) - erre reggel abban az ingben jött ki az ajtón - hibátlanul végiggombolva), szépen betűr mindent, pólót a harisnyába, inget a nadrágba, megköti a sapkát...
És ott, a buli végén szembesültem vele, hogy a vele egykorú kislány a dzsekijének a cipzárját tartva megy oda egy felnőtthöz, hogy húzza fel neki...
Utolsó kommentek