Egészen sokat voltam vele megint, és már szinte nincs is sírás! Anya ki is mehet a szobából, akkor sem mindig rohanok utána, vagy ha elkeseredem, a mama már hamar meg tud vígasztalni.
Többször jöttek értem későn, és mégsem volt semmi gond, nyoma sincs már a nagy elkeseredéseknek, amik kicsiként értek, ha anya sokáig (egy-két óra) nem jelentkezett - mostanság már egész délutánokra elmehet, nem veszem zokon.
Bár még előfordul, hogy nagy fáradtságomban hívogatom anyát a kezecskémmel (a mamától tanultam, akárcsak anno a Csenge), pityergek egy kicsit, de ez már korántsem olyan, mint régen volt. Csak a mama szomorodik el miatta nagyon, mindig sajnál bennünket, még az apró bánatokért is.
Utolsó kommentek