A Csenge feltűnően sokat felejtett a régi dolgokból.
- Anya, ki is csinálta nekem azt a virágos képet az ágyam fölött?
- A Domonkos.
_ És még ki? - a testvéreire célzott, elfelejtette a nevüket! Pedig még csak egy éve költöztek el. A tavasszal magától előhozott egy sor emléket velük kapcsolatban, most meg a nevük sem ugrik be.
Így van a Csanádot váró időszakkal is. Az Annácskás könyvek első két részében, ahol a kistestvér érkezése, a pocakos időszak kerül feldolgozásra, feltűnő újdonsággal szemlélte az eseményeket, most, hogy a Csanuka számára elővettük őket. A Csenge inkább az újabb könyveket olvasgatta, dehát milliószor elmeséltem neki annak idején, egy este mindkét könyvet, elejétől a végéig. Akkor mindig kitért a hasonlóságokra, a ránk vonatkozó eseményeket kielemezte a saját élményei alapján. Most meg már azt sem tudja, hogy imádta a kis pocaklakót, hogy mindig odabújt hozzá (és viszont!), hogy mennyit puszilgatta (folyton csupa maszat volt a kismamanadrágom), énekelgetett neki... A kórházi időszakot is elfelejtette, pedig olyan sokáig felemlegette még utána is. Fogalma sincs róla, hogy milyen sokáig szopizott - persze, mondtuk, de hihetetlen, hogy így kitörlődött.
Már a Frédi bácsira sem emlékszik.
Olvastam róla, tudtam, hogy így lesz, mégis nagyon furcsa, hogy ami nekünk csak egy pillanatnak tűnik, azt neki már törölni is kellett, hogy új információk, új tudományok kapjanak helyet a kis fejecskéjében...
Egyébként kedvenc szórakozásává vált, hogy saját dalokat költ, a tanultak kismérvű átírásával. És a "Szia csúnya néni (anya...), csúnya bácsi (apa...)", is jól megnevetteti. Az oviban mondta neki az óvó néni, hogy csúnya kislány (alapvetően nem szoktam szólni semmiért, de ezért fogok), mert valami olyat tett, amit nem lett volna szabad, és azóta jön ezzel. Csakhogy komoly nyomot is hagyott benne (nyilván azért játssza folyton), hiszen ő nagyon szeretne megfelelni az óvó néninek (és általában sikerül is, hisz folyton dícsérik), dehát ilyen jelzővel szemben tehetetlen. Az óvó néninek tudnia kellene, hogy ennyi idősen még nem lehet átvitt értelemben fenyíteni - hiszen így ő most azt gondolja, hogy az óvó néni csúnyának látja, és tehetetlen, hiszen a külsején nem tud változtatni. Ellenben, ha azt mondták volna neki, pl. hogy szófogadatalan, vagy egyéb változtatható tulajdonság, akkor azon hamar túltette volna magát. Persze szó sincs róla, hogy lelki válságban került volna emiatt, de látom, hogy nem tud mit kezdeni vele (azt is mondta, hogy őt csak a Mónika szereti! pedig a Vali volt az etalon).
U.i.: a naplócskánk már gyönyörűen csilingel a sok idegurított üveggolyótól, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Köszönjük szépen Botinak, Daninak, Dorkának és Lillának, hogy gondoltak ránk, és nekünk is továbbküldték. Anya minden este a lehetséges szavakon gondolkozva alszik el - jó kis agytorna - de a beírásig még nem sikerült eljutnia...
Utolsó kommentek