Töményen... de végül sikerült összehozni kedden délután.
Mert reggel aratni akartak, de a nagy köd miatt csak 11 után tudták elkezdeni - sebaj, gondoltuk, úgyis bográcsozunk, nem kell túl nagy előkészület.
Apa hazafelé még a Csengét is elhozta az oviból - minden jól indult, fél négy előtt ébredt a Csanuka is, épp szopiztunk (bár nem tudtuk befejezni), amikor megérkeztek a Laráék. Közben telefon, hogy hozzák a műtrágyát. Még ez sem lett volna nagy gond, de sehol nem találtuk a gázrózsát (mert közben - (be)látván az idő állását - letettünk a tűzrakásról). Ezalatt az is kisült, hogy túl nagy Big-bag zsákokat hoztak, a mi tornyunk csak 1 t-ig emel, ezek pedig 1,5-ösöek (pedig telefonon számtalanszor leegyeztettük...), ráadásul a zsákok szája 4 m fölött van, addig egyébként sem emel a gép. Szerencsére sikerült bérelnünk egy nagyobb emelőt. Így apa csak a pótkocsival ment le, hogy felpakoljanak rá. Nagyjából hat körül csatlakozhatott is a csapathoz, de nem sokáig, mert mégis folytatták az aratást, és be kellett kísérnie a kukoricát Földvárra (20 perc oda, és még három kakmion is állt előttük...). Végül telefonon kívánt jó étvágyat, és jóval a búcsúzás után ért haza.
(Szóval elég zűrösek voltunk, még azt is megkérdezték, hogy ne jöjjenek-e vissza később? Szörnyű volt, hiszen azért szerveztük erre a napra, mert úgy tűnt, mindenkinek jó, és semmilyen más program nem szól közbe...)
Eközben a többiek - remélem - jól elbeszélgettek, a gyerekek játszottak (szegény kis Csanád, jól egyedül hagytuk, de eljátszogatott, azért boldog ám kicsit értetlen mosollyal nyugtázta, ha néha meglátott valahol). A traki most is komoly szerepet kapott:
(ez az egyetlen jól sikerült kép, pedig annyi alkalom lett volna! dehát nem jutottam el odáig). És az előző nap apa által tökéletesített húzóeszköz is előkerült, mert később a Lara és a Csanuka ültek rajta, a fiúk pedig sepertek, pecabotoztak (bambuszrúd és gumipók segítségével), a Csengéék meg odabent játszottak valami lányos dolgot a babákkal.
Este már nehezen bírták a lurkók, és a marhahús is rágósabbnak bizonyult a kelleténél (persze, az eredeti terv szerint már fél négy óta rotyognia kellett volna, ehhez képest ötkor került fel). Úgyhogy mielőtt apa elköszönt, bezúdítottuk az egészet a kuktába, és feletttük a gáztűzhelyre, hogy végre ehessünk is belőle. Nem sokkal később mindenki bejött - kollégiumi fíling, sokan kis helyen - a gyerkőcök idebent is remekül elvoltak, bújócskáztak is. Az ikrek bementek a bárpultba, magukra csukták az ajtót, de a Mariann bekukucskált, és bennünket is hívott, hogy nézzük meg. Két kis kobak látszott, ahogy belestünk halkan (nem volt nehéz, ekkora alapzajban), óvatosan, és a következőt hallhattuk: - Anya meglátott minket! - Neem, maradjunk itt! - Deee, észrevett! - Nem vett észre! - alig lehett kibírni röhögés nélkül...
A Csenge és az Anna már korábban bejöttek, és nagyon belemerültek a játszásba - bár egy idő után elhangzott a "többet nem játszom veled" is, de nem volt vészes, és hamar túl is léptek rajta.
A Lara ámulta a nagyokat (na, azért ő sem tétlenkedett), a kis Csanád meg ment utánuk mindenhova (ahogy azt a Csengével megszokta). Szerencsére hamarosan elkészült a vacsi, ki-ki leült egy szabad helyre a lakás több pontján, a csajszik a konyhában ettek (és malackodtak, kacarásztak, meg amit két ovistól el lehet várni, ha egyedül maradnak...), az ikrek játék közben kapták a muníciót egy-egy kanállal, a Csanád és a Lara is konyházott - bár ők még az első körben.
Fürcsi időben köszöntünk el egymástól (ó, és a szőlőlevünket is megkóstoltuk, a Mariannék pedig fincsi sütiket hozotak, és egy palack nagyrédeit, Nagy Magyarország térképével és egy turullal a címkén - nagyon szép), remélem legközelebb tényleg zavartalanul is összejöhetünk majd.
Utolsó kommentek