Szombaton fél kettőre a Csenge a szomszéd Gabika 6. szülinapjára volt hivatalos. Az Anna és a Zsani is eljöttek, de ő valahogy nagyon elálmosodott (pedig amúgy alig lehet rávenni a pihenésre, bár a mamánál aludtak, míg mi a krumplit szedtük pénteken. Hű, ezt le kell írnom:  úgy volt, hogy ott is alszik (először, mióta nem megyünk egyetemre), épp gesztenyét szedni indultak a mamával, mikor értük mentem, és ő ottmaradt, azt mondta, ha apa megy moziba, jöjjön be érte, ha nem, akkor ott alszik! De aztán este 8 körül telefonált neki, hogy mégis jöjjön érte - kialudta magát délután, és nem volt álmos, ellenkező esetben elaludt volna ott is). Még el is sírta magát, hogy nem akar menni, mert álmos. De aztán rábeszéltem (mert tudtam, ha elalszik, és a többiek elmennek, mire felébred, még jobban sírt volna), a csinos szoknyáját vette fel az ünneplő fehér harisnyájával, olyan szép volt! Aztán az udvarukon ismét sírt (addigra már lufit is kapott), hogy nagyon álmos, úgyhogy hazajöttünk (és el is döntöttem, hogy ez volt az utolsó (meg az első is)! elvégre én is mindig azt hangoztatom, hogy az evés és az alvás fizikai szükséglet, és ők tudják jobban, mikor van szükségük rá. Ha aludni szeretne, nem ellenkezem többé) - bár gyanítottam, hogy a Gabika nagyszülei is közrejátszottak, mert senki nem számított rá, hogy ők is ott lesznek, és megijedt egy kicsit a nagy tömegtől.

Elmeséltem neki (a kis Csanád a kocsiban aluszikált, mert előtte vásárolni voltunk  és hazafelé elnyomta az álom. Az Aldiban kapott egy traktoros pulcsit, odáig volt tőle! A Csengéé sünis, épp most hímeztem bele a cseresznyét) az Annácskás könyvből a Déltáni alvást (Enikő zsúrja), de nem tudott elaludni, pedig megbeszéltük, hogy felkeltem majd, és nem marad le a buliról, később benéztem hozzá (amúgy vele szoktam maradni, míg el nem alszik, de most ő mondta, hogy kijöhetek), és láttam, hogy ébren van. És már elszállt a sírós kedve is, átmentünk hát a zsúrra (csak fél óráról maradtunk le).

A nagypapa harmonikázott, a gyerekek a hosszú asztalnál ültek a szép őszi napsütésben, aztán szaladgáltak, táncoltak, áthallatszott a gyerekzsivaj, jól érezték magukat. Haza sem akartak jönni.

Közben a Grétáék is benéztek (elvitték az Életút levelemet, mivel esélyem sem volt, hogy elmenjek). Mekkora ez a lány! Most volt kis ovis (emlékszem, hogy rácsodálkoztunk akkor, nem félt a sötétben!), mint a Csenge... A Csanuka kapott tőlük két kinder tojás betétet - nagyon boldog volt (bár neki még az üres tojásokkal is örömet lehet szerezni), mindig olyan jól eljátszik a Gréta apukájával, most is feszülten figyelte, miket mutat neki, lelkesen rázta is a kis kezét, mikor integetni kellett az autó után.

Végül egy közös trambulinozás zárta a szülinapot, nálunk. Mindenki nagyon vidám volt, majd hétfőn folytatják az oviban, már a Csenege is megy (bár úgy tűnik, valamit rászedtek a náthára, de talán nem vészes). Apropó ovi: megint kezdődik az önállótlanság, az "öltöztess fel, kösd be a cipőm, stb.". Mikor elkezdte az ovit, mindent maga csinált, most meg, hogy látja, hogy még a nagyokat is öltöztetik, ő is ezt akarja (néha nagyon kiborít vele). A dolgot csak tetézi, hogy ott nem várják ki, míg megköti a cipőjét, csak az egyikre van ideje, a másikat megkötik helyette...  Itthon szépen visszaállt a régi kerékvágásba, és olyan ügyes masnikat köt, hogy csak na! Már nem is kell utólag megszorítani, mindig feszes. És amióta a Zita megmuattta neki (én azt hittem, még korai), már a derekát is mindig ügyesen betűri (a végén hátat fordít nekünk és kérdezi, hogy - Hátul is minden be van tűrve?). A " nem hagytok le? a Csanunak is fel kell még vennie valamit?" típusú öltözési verseny még tart, talán ez az egyetlen jó hozadéka az ovinak. Meg persze a sok közös játék a barátokkal, bár nem tudom, mi lesz, ha az Ágikának elmeséli holnap, hogy a Gabika szülinpaján voltak...

Fotót sajnos már csak a Csengéről tudtam készíteni (és a mosolygós nem sikerült, hmmmmm!):