A Csengének nem mondtuk el - mindig ott akar lenni, ha elmegyünk valahova, dehát az oviból már nem lehet csak úgy (illetve lehetne, de anya nem akarja, hogy úgy érezze, az csak egy hely, ahol azért van, mert épp nincs más). Egyébként is olyan örömmel megy, reggel háromnegyed 8 körül kel, már nem is húzza az időt, ott pedig éppen tornával kezdtek - szaladt is be nyomban, mert nagyon szereti (emiatt a Mónikát is sikerült megszeretnie, mert azt mindig ő tartja). Játékos szaladgálásról szól az egész: nyuszikák a bokrok (székek) között, Árvíz! - akkor fel a székre, Tűz! - a szőnyegre; rókás üldözés; kis méhecskék repkednek körbe, virágra szállnak; darazsak szaladnak megcsípni, stb. Esténéknt boldogan meséli, sőt, gyakran el is mutogatja.
A kórháznál apa csak kitett, mert még sok dolga volt - előtte az IKR-hez kísértük, jót szaladgáltam egy tiszafa körül, a cipellőm talpa tele is lett a terméssel (halálos méreg), de nagyokat nevettem, és a lépcsőn csak kiáltottam anya kezéért (elég az egyik), és már mentem is tovább. A vizsgálaton - furcsa mód a dugig telt váró helyett (anya tett is egy sor könyvet, játékot, hogy lekössön majd a várakozás idején) egyetlen kicsi volt csak előttünk! A zacsim is hamar megtelt, anya adott szopit, és nemsokára már pisiltem is. Befelé a saját lábamon totyogtam - volna, a babakocsi mellett, de elszöktem, így anyának kellett bevinnie. De odabent mindenki nagyon morcos volt, csak tetézte a helyzetet, hogy anya elfelejtett (pontosabban megkérdezte, és azt mondták, nem kell) UH időpontot kérni, így azt nem tudta megnézni a doktornő - decemberben újra megyünk. A rossz hangulat rám is átragadt, és - most először - sirkódtam a vizsgálat alatt, nem akartam elfeküdni, ücsörgés helyett fel akartam állni - de anya megmutatta, hogy a matracon Micimackók (brumm-brumm), Csacsik (iáá-iáá), és Tigrisek (nagyra tátott száj, és félelmetes Vááá - ezt én is nagyon szeretm utánozni) vannak. Ez mindjárt megfogott, és lelkesen mutogattam, hogy még több is van belőlük. A Csenge Buci mackós falinptárján is mindig örömmel fedezem fel az ugyanolyan figurákat a különböző képeken, és végig mutatom őket: mindegyiken a kutyust, majd mindegyiken a macit - a mesekönyvekkel is így vagyok, sőt a nagy Közlekedési könyvemben, ahol a lap alján lévőket kell megkeresni a képen, is már sokat megmutatok, hogy hol van (először alul, aztán a nagy képen)!
Míg a Csengénerk néztünk meleg pulcsit a Tesco-ban (úgy tűnik, kisebb átmenetekkel, de marad ez a vacak idő), én elszunyókáltam anya csípőjén, a kendőben. Egy szép verses-mesés könyvet is vettünk neki: Móra Ferenc: Sétálni megy Panka... Az Alma együttes által megzenésített Este van, este van is szerepel benn, a Didergő király, A gavallér zsiráf, és sok kedves verses mese. Anya az Icinke-picinke című népmesegyűjteményt is szerette volna (abból is mesélnek az oviban), de majd legközelebb. Persze ap a pénztárnál nyomban kiszúrta a TKK könyvesboltot, és onnan is kapott egy könyvet: Szórakoztató kísérletek a címe. Még csak néhányat tudunk belőle megcsinálni (igazából kisiskolás korra szól), de nagyon jó kis könyv, és ezen az áron nem is lehett otthagyni.
Anya szerencsére le tudott tenni a kendőből, és a C&A-ba már egyedeül ment - kaptam egy Micimackós őszi sapit (a régit kinőttem), a Boti ajándéka is megvan, 74-es Micimackós együttes (Micimackó rajongó), csak nehogy kinője, mire odajutunk... Pakson vettünk a Csengének még egy hosszú cipőfűzőt is, hogy masnira tudja kötni - bár ő ragaszkodik a régihez, hogy majd próbálgatja (nem csoda, az szép, színes, nem értem, miért nem árulnak oylat?), de ez is kicsi lett, Madocsáról kapott egy 65 cm-est, ez már jó.
Végül kisült, hogy a Pampers akciót viszont jól elfejelettüók - pedig azért mentünk be a Tesco-ba... - úgyhogy vissza Paksra. Ott aztán megint nem volt semmi (csak Dunaújvárosban, mint jó sokára kiderült), de legalább a mamáknak szánt képeket elhoztuk - nagyon jók lettek!
Este a Csenge sirkódott, hogy anya öltöztesse fel pizsibe. Az oviban látja, hogy a nagyokat is úgy öltöztetik, még a tépőzáras cipőt is úgy adják rájuk... Ő is megirigyelte ezt, és most nem tartja értéknek, hogy egyedül is tud. Anya nem nagyon tud mit kezdeni ezzel, próbálja rávenni, hogy továbbra is egyedül öltözzön, de csak sírás a vége. Na, most egy kicsit tanácstalan is lett emiatt.
A könyvek után pedig tovább ácsingózik... A Csenge alig tudta letenni a Zsákbamacskát, Bartos Erikától, szerencsére az új könyvei még nem jelentek meg a polcokon. Anya pedig a www.bookline.hu oldalon megint talált jópár áhítozni valót (na de ilyen rossz évben?!).... De egy sor barkácskönyvet kaptunk a Zitától, nagyon jók, a Csengével is sokat meg lehet csinálni belőlük!
Utolsó kommentek