Én ugyanis legszivesebben jól lelassítanám az időt! Dehát tudom, nem úgy van az...

Szóval a kis Csanád tegnap már 6 kockából (fa ezt jobban szeretem - ők is -, mert figyelni kell, hogy hogyan helyezzük egymásra, hogy le ne csússzanak, nem úgy, mint az egymásba nyomhatóknál) építgetett tornyokat magának (persze, hogy az Anna és Petin)! Aztán a maradék kockákra háztetőket rakott, olyan ügyesen, hogy alig-alig lökte le a kezecskéjével az előzőket, pedig jó közel voltak egymáshoz! De, ha le is csúszott, mindig visszaigazította.

Előző nap pedig, mikor a Larákhoz (EZEKET A KÉPEKET NEM TUDOM KIHAGYNI! A dzsekit a Csengétől örökölte) sétáltunk át (persze a macsekok folyton kísérgetnek, ide is átjöttek velünk), nevetve szaladt a cicák után, és hívta őket: "Szi-szi-szi" (valahol a "c" is benne volt, de inkább "sz")! Most először!

Az etetőszékkel már rendszeres a "felhívás keringőre", vagyis, ha enni szeretne, odakalauzol, kihúzza, és megpróbál belemászni.

Amikor hétfőn reggel megjöttem a mamától (almát szedtem, hogy vigyek a Csengével az oviba), már ébren volt és sikongatva szaladt elém (apának és a Csengének is sikongat, ha hazajönnek) a kezeslábasában, és mutogatott a háta mögé (Óóóó! Óóóóó!): vagyis, Gyere csak be, de gyorsan, és adjál nekem szopit! és közben vígan mosolygott, csak úgy csillogtak a szemecskéi!

A Csengécske már két napja újra oviba jár - és két napja apa hozza haza! Először úgy volt, hogy ő is viszi, de első reggel a Csenge azt mondta: - Éjjel úgy döntöttem, hogy anya vigyen! Hazafelé viszont elvárta apától (aki miatta rohant haza a szüretből, hogy megtarthassa a szavát, és ő menjen érte) az édességet, de nála nem volt pénz, itthon panaszkodott is: Nem akart nekem Túró Rudit venni! De hamar megbékélt, és együtt mnetek ki tovább szüretelni, meg kukoricáért (versenyt futottak a sorok között), már sötét volt, mire megjöttek, nagyon élvezte! Mi addig a Laráéknál voltunk (a Csanuka mostanában hosszan alszik, és még nem volt fenn, mikor apáék elindultak, azért maradtunk le), hazafelé ketten totyogtak, egymást kerülgetve, visszafelé pedig egyenesen a trakival szállította a kis hölgyet (némi segítséggel), aki felettébb természetesnek vette a fuvart. Nem is akart kiszállni. Olyan édesek voltak!

Ma délután pedig részt vettem életem első szülői értekezletén (iskolás koromban mindig furdalt a kíváncsiság: vajon mi lehet ott?). Még Szülői Munkaközösségi Tag is lettem, bár gőzöm sincs, pontosan mit is kell majd csinálnom... A szülői jól elhúzódott, fél öttől, negyed hétig, jó hangulatban, sokat nevetve - még most is olyan furcsa... Miről marad le, aki nem vállal gyereket...

A család másik fele pedig a Laráéknál töltötte az időt (először úgy volt, hogy a Csanuka velem jön, és apa a Csengével tud majd kint dolgozni, de a Csenge mindenképpen a Csanáddal akart lenni, és azt mondta, akkor ő is jön - így hát maradtak). Olyan jót játszottak, hogy a Csenge még ott is akart aludni náluk!

És beírattam őt hittanra is. Ettől nagyon megijedt - nem érti, hogy hogyan is van ez, azt hitte, hogy akkor most más lesz az óvó néni is... Nagyon nem tetszett neki, sírt is az ismeretlen miatt, úgyhoy azt mondtam, először én is elmegyek (csak fél óra, és az Anna is jár, a hitoktató kedves, énekelgetnek, rajzolnak, színeznek, stb.  biztos szeretni fogja, minden ovis szereti, van, aki a szülei meggyőződése ellenére jár, mert ő vágyik oda).

 A Gabika pedig meghívta a szülinapjára - de ő nam akar elmenni. Viszont itthon mindig jót játszanak, mégiscsak szomszéd kislány, rosszul is esett neki az elutasítás. Dehát az Annáéktól is ezt hallja, hogy a Gabikának nagy pocakja van (azt is mondják rá, hogy dagadt). Nem tudom, mi lesz ebből, egyiknek sem szeretnék szomorúságot, de úgy tűnik, itt nincs középút... Reggel pedig az Ágikával duruzsoltak a szőnyegen, nagy egyetértésben (olyan nagylány lett ebből a Csengéből!), de ha átmegy a Gabika szülinapjára, akkor oda már biztos nem hívják... Ráadásul most derült ki, hogy az egyik kislány, akit nagyon szeret, néhány hét múlva elköltözik. Így is csak hatan vannak lányok, és a többi mind nagy, elmennek majd suliba, ő meg egyedül marad... Vívódom nagyon, hogy lehet, hogy rossz döntés volt a Vali, és az Annáék csoportjához kellett volna ragaszkodni, mert ott vannak a barátai is. De a Vali meg annyira jó óvónő, és a Csenge is nagyon szereti.

Elkezdődött hát - már rég nem a magam dolgain aggódom, hanem az ő kis ügyes - bajos lelki ügyein...