Csütörtök óta tart, a Csengécske sem jár oviba (olyan édes volt, először sírt, hogy mindenképpen menni akar!), mindketten egyszerre lettek betegek - ez nagyon jó, mert egyszerre is gyógyulnak! És nem húzódik hetekig az orrdugulásos időszak (először az egyik, majd a másik), bár úgy tűnik, én sem maradok ki...
Napközben krumpliszedés volt, rájuk a mama vigyázott Bölcskén, a déli alváshoz hazaszaladtam szopizni, feltöltődni, egy kis "gyógyító szert" adagolni. Az orrfolyásoktól eltekintve nagyon jól teltek a napok, csütörtök délután, mikor a Csanuka elaludt, a Csengével hoztunk friss homokot a mamánál lévő vízilovas homokozóba - úgyhogy minden napra jutott ebből az élvezetes elfoglaltságból is. Mikor értük mentem, a Csanuka nyomban felkapaszkodott a karomba, és buzgón mutogatta, hogy mi mindent csináltak aznap a mamával és a Csengével.
Péntek reggel a Laráék jöttek át hozzájuk, míg én kivittem az embereket - szépen eljátszottak, a Csanuka hintalovazott, a csajok mesét hallgattak (Apu mackója, még a Csenge kapta az Andikától, csomagban, mikor a Csanuka született - és gyönyörű!). A Zita ismét tanított nekik egy új dalt (milyen jó is az, ha az embernek óvónő szomszédja van!), Hívjad a falovacskát című, elsőre még nem jegyeztem meg teljesen, de majd újra elénekeltetem vele - a Kengurumama is nagy sláger lett!
Éjszakánként non-stop illatozás (Kinder Luuf, Baby Luuf), orrocskák dugulása - a Csengécskénél csak első éjjel, mert a Luuf bevetése megmentette a többi éjszakát, a Csanukáé viszont péntekre elfogyott, és nem tudtunk újat beszerezni. Ő szegényke, ma éjjel keservesen sírt is, mert nem tudott szopizni a nózijától, egyre csak felfelé mutogatott, de mikor felvettem, mindjárt le az ágyra, látszott rajta, hogy aludni szeretne, csak nem tud. Végül több szívás (a jól bevált, apa-féle, barátságos, kézi orrszívó) és szopi próbálkozás után beletörődött, hogy egy kicsit ringassam, sétálgassak vele (megint előjött a régi dal: Csillag az égen), így helyreállt a dugulás is, és elszenderedett, végre már rendesen szopizhatott, mikor letettem.
Első éjszaka hőemelkedése is lehetett, többször éreztem melegnek - ébredt is, és szopiztunk - ezért nem takartam be, csak pizsiben volt, és így szépen dolgozott a csöppnyi szervezete, irtotta a kórokozókat, és mindig szépen lehűlt magától. Olyan jó így, egymás mellett, ha valaki kitakaródzik, csak ráhajtom a takarót, épp csak ki kell nyújtanom a kezem, és érzem, minden rendben, nincs lázuk (egyébként semmit nem aludnék éjjel, végig hozzájuk rohangálnék, és vélhetően ők is folyton felébrednének, mert mindig villanyt kellene kapcsolnom). Néha felrémlik előttem, milyen jó érzés volt nekem is anyu mellett aludni, milyen jó volt, ha ringatott éjjel, mikor náthás voltam - ez mindig új erőt ad, ha kicsit fáradtabb vagyok.
No, a szopiról akartam még leírni: jó kis tanulság, még nekem is (bizony, én sem hittem volna, pedig azt gondoltam, már minden lényegeset elolvastam, és tudok). Szóval első éjjel, a hőemelkedések idején a csöpp Csanád gyakran ébredt, fél kettőtől több órán keresztül, rövid megszakításokkal szopizott. Éreztem, hogy jót tesz neki, mindig szépen lement a hő, nem száradt ki a kis torka, de azt gondoltam, csak pár kortyhoz jut - hiszen egyébként éjjel csak egy-két alkalommal szokott szopizni (mostanában inkább kétszer, mióta napközben mindig a szájában a keze - biztos fogacska). De hajnalban már olyan nagy csomaggá vált a pelusa, hogy muszáj volt kicserélni! Ilyenre már hosszú hónapok óta (az első fél év első felében volt csak éjjeli peluscsre) nem volt példa! Bizony, a tej kb. 70 %-a szoptatás közben termelődik! Újabb bizonyíték... (csak zárójelben gondolkodtam el azon, mikor a csecsemős nővérek biztatás helyett tápszert adnak az anyukának, vagy teát öntenek a gyerekbe, hogy "legyen valami a gyomrában"... - pedig milyen egyszerű lenne, csak egy kis bátorítás kellene (meg lehet, hogy tudás is?!), de úgy tűnik, arra már nem futja az idejükből, egyszerűbb beletömni valamit, vagy cumit nyomni a szájába, otthon aztán az anyuka kínlódjon csak vele, ha szoptatni akar...).
Szóval háromszoros vivát a mindentudó szopinak!
A csöpp Lara is beteg, de ő nem ilyen szelíden, szegényke antibiotikumot is kap - ó, és útban a kistesója! Bizony, 5 nappal későbbre számoltuk, mint annak idején a kis Csanukát (na, most aztán megrohannak ám az emlékek, majdnem napra annyi idős, mint mi voltunk!). így aztán - és persze a szedések miatt is - bukott a pénteki beszélgetős, és a szombati ozorai várnézős program. Pedig végül mégis szép, kellemes idő lett. A szüret miatt sajnos a Csengécskééknek sem tudtam megmutatni a bölcskei szüreti felvonulást (a mama nem tud annyit gyaloglni), de a mama előtt láttunk 5 hazafelé tartó lovast, és a mulatós traktor is előttünk dübörgött el - azért valami jutott nekünk is! Pedig a bábokkal olyan vígan fényképezkedett, nagyon készült rá - majd jövőre.
Ma este aztán még a Lara hűtőfürdőzését is próbáltuk felvidítani (39 fokos láza volt), mert most sem értünk oda sehova, hogy pelust vegyünk (textilt akarok!!! Az mindig itthon lenne, nem beszélve a környezetről...! Meg is nézem a neten!) a Csanukának (DM-be kellene menni, mert sok kedvezményünk van, vagy Tesco, mert a Barbi küldött kupont - még neki sem köszöntem meg, naggggyon elmaradtam mindennel), úgyhogy kértünk kölcsön egyet (jó ideje két-három pelus fogy naponta).
Adós maradok egy környezetvédelemről szóló bejegyzéssel (a Danciék pps-e is ezt sürgeti bennem, már hónapok óta halogatom, mert több idő kellene rá) ébredés...
Utolsó kommentek