Már bőven a finisben (augusztus 30.) zajlott – a Misiéknek éppen a konyha felújítása volt soron, még iskolakezdés előtt át kellett adniuk – de szerencsére mindenki eljött.
A gyerekek a Bencével cicáztak, meg trakiztak (ő ült elől és vitte a Csengét, meg a Csanukát is szerették volna, de úgy nem ült bele). Nagyon jó volt, zengett a kert a családtól (14-en voltunk). Persze a fényképezőgép éppen akkor ment tönkre – azt hittük végleg, de egy kis csavarral (máshová exponálva) még működik (lassan elérjük az 50 ezredik fotót…). Azért egy csoportkép még sikeredett:
A videokamerában sem volt kazetta, pedig olyan jó lett volna megörökíteni ezt a napot!
A kis Csanád már nagyon ügyesen lépeget, sőt szalad! És éppen ezen a napon lett 16 hónapos.
A Györgyiék a mamával este hét körül mentek el – a Szilviék moziba készültek, ahová apa is elment, és a Misiékkel maradtunk még jóval kilenc utánig. Míg én a maradék kerti bútort, és mosogatnivalót pakoltam (a javát már bevitték ők), ollllyan jót játszottak a csengével és a Csanáddal közösen, hogy még a konyhában is mosolyogtam, ahogy hallgattam őket. Kergetőztek odakint a lámpák fényében, a Csenge minduntalan próbálta utolérni őket, és rájuk világítani az egyik díszlámpával, közben a csöpp Csanukát is vitték magukkal. Mindent betöltött a nevetés…
Utolsó kommentek