Nem akartam ismét fáradtan vinni, így 8 körül keltettem, de mire mindennel elkészültünk (reggeliztünk, felöltöztünk), és odaértünk, már az udvaron játszottak (negyed 10 körül) – éppen a friss homokot „kellett” belapátolni, behordani a homokozóba, mert a szállító autó nem tudott teljesen betolatni a nagy hárs alá. Ó, a Csanukát ez teljesen elbűvölte (amúgy is tetszett neki, már előző nap is, hogy milyen sok ismeretlen felfedeznivaló van itt). Az Ágika segített lapátot, szitát keresni, és a Csenge is nekilátott (persze, csak módjával lelkesedett…).A Mónika óvó néni volt kint velük (mindig ők az elsők az udvaron – ennek nagyon örülök, hiszen itthon is sokat vagyunk kint), a többi csoport később jött ki. Már az Anna is ott volt, elköszöntünk, és szépen játszott tovább, nem szaladt utánunk. Mikor a kocsival (mert autóval mentünk, már a második napon… Pedig elhatároztam, hogy azzal nem! De gyalog olyan lassan értünk volna oda, kerékpárra pedig még nem tettünk szert) kifordultam, még láttam, hogy a Gabika lapátol mellette, és ugyanúgy játszik, ahogy otthagytuk.
Fél egykor újra telefon a Valinak, illetve nem is tudtam hívni, mert abban a pillanatban jött az sms: Minden OK. Talán jobb is, hogy ismerős óvó nénije van, mert őt nem akarom állandó hívásokkal háborgatni – nem szeretném, hogy azt higgye, azért, mert ő van vele, kiváltságokat szeretnék a Csengécskének – csak magnyugvással tölt el a tudat, hogy jó helyen van. Ellenkező esetben azonnal telefonáltam volna, hogy mégis mit takar a „Minden OK”. Lassan megnyugodtam, és fél háromkor megint indultam érte. A kis Csanád alvása is kezd kitolódni, és otthon hagytam apával – később kiderült, felébredt, de nagyon jót játszottak együtt. Az új játék, hogy a zöld traktor pótkocsiját lenyitjuk, felhajtunk rá a Mekis kék kocsival (még a Csenge kapta a Bencétől), és felcsukjuk. És újra és újra…
Hazafelé ismét vidám mese: már az Anna is ott volt, vele is szaladgáltak, ismét nagyon jó búvóhelyet leltek, de a Gabikát most nem engedték jönni.
A Vali jót mesélt, és többet is, és énekeltek is, úgyhogy nagyon jó volt! Hazafelé most sajtos kiflit (korpás kifli, meg is örültem, hogy ilyet is kapnak) majszolt, és szinte teljesen el is fogyasztotta – most nem volt finom az ebéd, csak a husi.
A papírbolt felé mentünk haza, mert szemeket kerestem a fakanál bábhoz – nagy az önbizalom, mióta elkészült az ovis zsák!
Este már azt taglaltuk, ki milyen csoportba jár, kinek ki az óvó nénije – bámulatos, hogy mennyi mindent megjegyzett! Ó, és büntetésről is beszámolt: az Anna a padon töltötte a játékidő egy részét, mert megríkatta a Gabikát (gondolom, volt más is). Azalatt ők a Zsaniékkal játszottak.
Én pedig elhatároztam, hogy ha holnap sem alszik, akkor még talán a hetet megpróbáljuk, de utána véget vetünk az ottalvásnak. Semmi értelme tétlenségre kárhoztatni őt, hiszen csak szenved, itthon pedig jól ellennénk helyette (mivel a Csanuka alvása is áttolódott egy óra, fél kettő magasságába, és éppen akkor alszik).
Utolsó kommentek