Csütörötkön egész sok volt belőlük: a mamával együtt a Szilvi és a Bence is eljöttek. Anyáék dolgoztak, így aztán ők is csak képekben látták a délutánt:

A napokban már egyáltalán nem vagyok halandó bent lenni - a szokásos reggeli cécó után nyomban fogom a szandim, és kiabálok anyának. Ma már olyan türelmetlen voltam, hogy előre kicsatoltam, így neki már csak feladni kellett. De utána is résen vagyok ám! Nyújtom felé a papucsát, erős magyarázatok között, nehogy esetleg el akarja terelni a figyelmemet. Ha a babakocsit is meglátom, akkor persze - a fent forgatókönnyvel - hoszabb sétára is számíthatunk... De anya mindig beteszi a motort a hálóba, mert hazafelé már azzal száguldozok - miután minden, utamba eső érdekességet megszemléltem - így kb. háromszorsára nő a séta ideje.

Szóval non-stop kintlét, azóta már megeszem az üveges bébiételt is - pedig úgy tűnt, nekem az nem kell (a Csenge sokáig megette), dehát muszáj volt elővenni, mert a főzésre nem adtam engedélyt. És szépen, egyedül be is kanalaztam az egészet (illetve a felét, nálunk már második generáció óta az a "teljes" adag). Nem is írtuk, hogy előző nap a vacsit is az udvaron ettük - anya el is tűnődött, hogy erre miért csak most jött rá, hiszen így nem kell felsöpörni, felmosni, a leeső darabkákat hamar összeszedi a Pötyi. De nekem furcsa volt egy kissé, mert eddig még sosem tette fel az etetőszékem tálcáját - az asztal lapja a szék karfájához lett emelve, még a Csenge idejében, és így teljesen hozzá tolható. Hadakoztam is egy ideig, de a spagettivel sikerült hamar lefegyverezni. Amúgy gyakran eszünk odakint: ilyenkor anya kosárban hozza ki a finomságokat: paradicsomot, uborkát, almát, barackot, dinnyét (a Csenge a sárgát, én a görögöt szeretem) főtt krumplit, vajat, kiflit, (a kukorica sajnos leérett) a vizet pedig üvegből isszuk.

Visszatérve a délelőttre: anya fürcsit készített nekünk, a kagyló kék felében, majd beleállította a csúszdát is. Mondanom sem kell, hogy nem akartuk abbahagyni. A vízben pedig továbbra is flakonokkal, kupakokkal méricskélek - úgy megfertőzött velük, hogy alig törődök a "rendes" vízi játékokkal. Egyedül a kis locsolókanna kedvéért mondtam le róluk a minap: anya megmutatta, milyen érdekesen folyik ki a víz a rózsán keresztül, és ez engem is megfogott.

Újdonság az alvás terén: néha nem alszom el a szopival. Ilyenkor anya énekelget, és sétálgat velem, mint régen. Tegnap elővettünk a Gryllus: Esti csendben című CD-jét. Nagyon szép altatók vannak benne. Az új kedvenc:

Kisbaba, kismama, jó északát!

Égből a Hold tüze hulljon rád!

Ringasson, tollas ágy!

Kisbaba, kismama, jó éjszakát!....

Tegnap éjjel óta pedig barikád van az ágy mellett (már csak egy oldala van, mióta a Csenge is kapott egy sajátot). Az történhetett, hogy rámásztam apára, és leestem róla... Semmi baj nem lett, csak megijedtek (én alig), de anya nyomban a visszaalvásom után odahordott minden takarót, párnát, amit csak talált. Előkerül hát újra a leesésgátló - de kicsit fél, mi van, ha azon is átmászom?! A Csengét is ettől féltette, de ő csak ébren mászkált keresztül rajta, álmában sosem mozdult el ennyire (amint elérte apát a talpa, meg is állt...).

Péntek délelőttre is jutott az izgalomból: részleges (ötödét takarta a Hold) Napfogyatkozás!  Apa elővette a hegesztő álarcát (a teljes Napfogyatkozásról maradt szemüvegek valamelyik - általuk ismeretlen - fiók mélyén lapulnak...), és még a kis Csenge is megcsodálhatta a nem mindennapi látványt:

Aztán meghívókat osztogattunk. A Mária nénihez és az Annáékhoz látogattunk el. Utóbbiról képes beszámoló is készül...