Ami az öntözés szempontjából nagyon jó!

Csütörtökön is egész nap esett - így nekiindultunk, hogy kiosszuk a keresztelői meghívókat. A vendégek sora ugyanaz, mint a Csengénél, de valaki hiányzik...

„Születésünk csak álom s feledés:

létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,…

jövünk az Istenből, ki otthonunk,

de fénycsóvát vonunk:

gyermekkorunkban a menny vesz körül!”

(Wordsworth: Óda)

 Szeretettel meghívunk a kisfiunk,

Bán Csanád Géza

keresztelőjére, melyet

2008. augusztus 10-én

a madocsai református templomban tartunk.

 ( a képeket sajnos nem sikerült beszúrnom)

         
Először is a másik mamához mentük, Drávapalkonyára. Anya mindekettőnknek pakolt gumicsizmát és motort. Nagyon jól jött, mert a hosszú folyosón jót kergetőztünk vele (én még a cicákat is megint így értem utol), mikor pedig végképp elég volt a bentlétből, felöltöztünk, és kimotoroztunk az udvarra. Sajnos az eső nem hagyott alább, de ez nem szegte kedvünket. Végignéztük az állatokat, pipiket, kacsákat, pulykákat, kecskéket. A Csenge minduntalan a kiscicát sajnálta, aki utánunk jött az esőbe (persze komótosan, nehogy vizes legyen), nekem pedig az etetés tetszett a legjobban. Minduntalan visszamentem a kecskéhez, még a motorról is leszálltam, hogy láthassam. Mivel az égi áldás egyre erősödött, bejöttünk, átöltöztünk, és még játszottunk egy kicsit - míg anya motorokat és gumicsizmákat mosott, ruhákat cserélt rajtunk.

Hazafelé még Bonyhádra is bementünk - nem kellett volna, mert már nagyon késő volt (majdnem 8), és így a kocsiban szopiztam, míg bent voltak, de elaludni nem tudtam (fél 1 és 2 között, odafelé hosszan aludtam a kocsiban). Csak a hazaúton, de mikor megérkeztünk (fél 10 körül), nagyon éber lettem (ami nem volt olyan nagy baj, mert a pelusomat is ki kellett cserélni), és csak fél 12-kor aludtam el úgy igazán.

Közben anya már bent hagyott - miután a Csenge is megfürdött, és bejött a szobába, velem együtt (én már altatásban voltam), még egy Figarós mesét is olvastunk, és valahogy elszunyókáltam. Anya éppen mosogatott, mikor meghallotta  a hangom: már apánál jártam a számítógép előtt, álmos tekintettel... (még sosem jöttem le az ágyról, ha éjjel felébredtem).  Sok szopi és altatódal (meg séta) kellett, hogy mélyen elaludjak.