A minap a Boti írta, hogy mennyire öszenőttünk. Tényleg nagyon jó volt ez a plusz év itthon a Csengével! És ma már együtt kerekeztünk hazafelé a postáról! Odafelé anya még nem mert így nekivágni (bár a kocsikázás is tetszehett, mert itthon még többször bele akartam mászni, és mutogattam, hogy induljunk!), de legközelebb biztosan megteszi. Hazafelé a Laráék cseresznyeszilvája melett vitt az út - persze ismét kértem, és még akkor is észrevettem a földön néhány szemet, mikor anya - idő híján - elhozott a fa közeléből. De én nagy gesztikulációkkal mutattam neki, hogy:- Látod? Van még!

Reggel a babaklubba is  babakocsival indultunk, meg egy zsáknyi játékkal (szokás szerint, pedig ott is van). A mai téma az életkorok játékai volt, a Nórával anya készült belőle. Az apától kapott könyv (még a Csenge születése után vette), az Anya, taníts engem! itt is nagy siker volt! Nemhiába, ez az apa minidg tudja, mit kell venni.

Klub után irány a kukoricaföld: apának vittünk ki műtrágyát, mert kevésnek bizonyult. Már odafelé elbóbiskoltam (kezemben az előételnek szánt fasírttal, amit még tegnap készített a mama). A Lara visszahozta a nyuszimotort (ő is kapott egyet), így most megint azzal száguldozok, ha éppen nem autót / dömpert tologatok magam előtt, két lábon járva. De már a Csenge 50 db-os formabedobója is nagyon megy, sőt, néha építgetek is. A hőség idején meg tobzódunk a Zita-féle zenékben: ma ismét a Biciklis lemez volt soron (Pörög a, forog a..., anyának meg a Zivatar), a kocsiban pedig Alma szól. A csöpp Csenge eddig a Paprikajancsi szerenádját kérte folyvást (olyan édesen énekli!), anya az Orbánt és az Üveggolyót kedveli a leginkább arról a CD-ről. Nekem mindegy, csak ugrálni lehessen rá! Még a klubban mesélt valaki a néptánctalálkozóról, és a zenéről hallva már ugráltam is (nálam a tánc is ilyen heves), de itthon is nagyon szeretem: anyának majd leszakad a karja, mert ő tart a hónom alatt közben. Nevetve sikongatok hozzá, nagy kár, hogy még nem sikerült megörökíteni.

A Mackó, mackó ugorjál! című könyvet (ez volt a Csenge első mondókás, dalos könyve, anya "ezen a nyáron" vette neki) is olvasgatjuk már egy jó ideje, de abból sem a tapsikolást mutatom, hanem a táncolókat: minden oldalra jut legalább egy, és már dobálom is magam, hogy ugráljunk!

És - mivel mostanában a nagyágyon szopizunk - ha szopit szeretnék, és anya végképp értetlennek bizonyul (illetve nem ér rá rögtön), akkor mutogatással és kiabálással bekalauzolom a szobába, a nagyágyhoz... Délben pedig a konyhába vitettem magam vele ilyen módon, egy pohár vízért. És mindent, de mindent értek, mutatok (még a bogarakat, kis kavicsokat, hangyákat, az autóból látszó madarakat is). Hát még a motorosok! Boldog sikoly, és majd kiugrok az ülésemből!

Délután a Mimit etettük a kukoricafőzésből (nagyon szeretem, mindig kérek a többiekéből) maradt csuhéval. Ezt annyira élveztem, hogy alig vette el a kezemből, már nyújtózkodtam, kiabáltam is másikért - még a Csengének is alig hagytam. Mikor pedig elfogyott, csalódottan forgattam a tálat a fejem fölött.