Annyi minden történt. De a munka után olyan jó egy kicsit visszanyúlni a naphoz, felidézni a Csöppek tetteit...

Reggel korábban keltünk: a kombájnhoz kellett kimennünk, mert apa még nem végzett a permetezéssel. Útközben a Csenge kiszállt a Györgyiéknél, hogy ne kelljen velünk maradnia a nagy hőségben. Nekem anya maradt - részint a szopi, részint pedig a nagy élmény miatt: kombájn egészen közelről, aratás közben! Persze azért kissé távolabbról figyeltük (a por miatt), de így is lenyűgözött. Nem győztem kiabálni, és mutogatni felé, hát még, mikor apa is megjött a traktorral! Nem is olyan egyszerű így elmagyarázni, hogy mi történik, meg, hogy az autónk ott kint maradt az úton, apa meg beállt...

Hazafelé bementünk a mamáért (a kis Csenge a Szilvivel maradt) - akkor még bíztak az esőben, és előtte le kellett merni az árpát. Amíg apa előkészítette a terménytárolót, addig megebédeltem: szigorúan anya tányérjából, és kivételesen nem a nagy kanalával, de teljesen egyedül! Anya még valamit hozott a Csengének, én pedig túl éhes voltam - nekiláttam hát! Mint a Csenge egykoron, jómagam is ebben a hónapban kezdtem el egyedül kanállal enni - és pont, mint ő, azóta mástól nem is nagyon fogadok el semmit...

A nagy művelet után a mamával játszottam (éreztem én a levegőben, hogy le akarnak rázni, és nem aludtam el a szopi alatt, mint egyébként). És innen már minden izgalomból kihagytak. Még a szalmabálákat is csak itthon, elpakolva csodálhattam meg. De közben aludtam egy nagyot, és ébredés után (sajnos még mindig nagyon megkínoz, ha kakilnom kell) a mamánál folytattam a napot, jópár ácsorgással (és egy-egy biztos lépéssel) színesítve azt. Ami olyan hosszúra nyúlt (a Csenge soron kívüli, este fél 7-ig tartó alvása miatt), hogy csak 11 körül kerültünk ágyba. Persze, hiszen a hajmosásra is sort kerítettünk. És milyen jó is éjjel, hogy ilyen nagy az ágy - de elalváskor mindig hering-szindróma van: mindketten odabújunk anyához, nehogy megint elszaladjon valahova...