Ma (és tegnap, meg holnap is) kutat fúrtak a burgonyaföldre. Már tegnap délután is tetszett a dolog, de ma, amikor ebédet vittünk nekik, már túlságosan éhes voltam a fotózáshoz. Így hát nekiültem én is, a Csengével együtt - és milyen sokat ettem!

Míg az ebéd főtt, a Csenge halászgatott a medencéből (először én is, de hideg volt a víz, és hamar eláztam). Anya egy új feladványt talált ki nekem: üres fültisztító doboz (mindenütt van belőle, mert a Csenge apróságait, kisebb puzzle-okat, kicsi babaalkatrészeket, stb ezekben tároljuk, mert látszik, hogy mi van benne, és így nem kell keresni) alján levő kicsiny lyukba illesztgettük a fenyőfa tűleveleit. No, ezzel nagyon jól elszórakoztam (abba sem akartam hagyni), még az ebéd ellenőrzésére is csak nagy sivalkodások árán lehetett bevinni a hintaágyból. Csak az auózás közeli ígérgetése lendítette elő a helyzetet.

Hazatérés után alvás, bár a szopit követően is nagyon virgonc maradtam, és anya (bár mostanában ez már nem jellemző) felvett, énekelgetett, meg sétált velem - ki is dőltem a harmadik dalnál. Anya a Csengére is számított, de őt fűtötte az új játék ígérete, és ébren maradt (nem mintha egyébként aludna ebéd után...). 

Pár napja a Zitától kölcsönkapott játékokkal játszanak. Miután anya elmesélte neki, hogy zsákbamacskát szoktak jászani (valamit elrejt egy nagy dobozban, letakarja, és a Csengének ki kell tapogatni, hogy mi lehet az), ő elővett két saját szerzeményt: egy továbbfejlesztett zsákbamacskát, és egy hallásra alapozót. A tapogatósnál különböző anyagból (bőr, csipke, kidurrantható műanyagzacsi darabja - pufinak hívjuk, tüll, durvább szövet, virágos hímzésű anyag, stb.) készült párokat kell megkeresni a letakart dobozban. A másik pedig régi filmes dobozokból áll: szintén páronként különböző hagot adó konyhai dolgok (száraz tészta, gyufaszál darabkák, zsemlemorzsa, cukor, Cini Minis) vannak bennük (kicsi, sötétszürke dobozok), és rázogatva kell megállapítani, hogy melyiknek mi a párja. A kettőt aztán vegyíteni is szokták a Csenge saját ötlete alapján. Minden alvás időmben egészen sokáig játsszák.

A másik nagy kedvenc a Gryllus Biciklis lemeze, ebből is a Pörög a, forog a.., és a Sorompó című dalok (anyának a Zivatar), de az egész album tökéletes (igazi túrahangulatot ad) - mint mindegyik Gryllus. Én is imádom: anyával ketten táncolunk rá, közben pedig nagyokat sikongatok, és tele szájjal nevetek, meg püfölöm anyát a ritmusára.

Ébredés után a Gabikáékkal játszott, náluk is maradt, míg mi lementünk a kutat megnézni. Csak ámultam, hogy milyen magasságokra törnek:

Persze vittük a motormat, de a bakhátak között nem sok haszna volt (mármint nekem - anyának igen, mert így azon ültem egy jó darabig, és nem a krumplit vizsgálgattam), majd miután lekerültem róla, a hátsó kerekét kezdtem szerelni, végül pedig a küllőit töltögettem  apróbb hantokkal, és azt tanulmányoztam, hogy rajta maradnak-e, ha így forgatom.

Még cseresznyeszilvát is szedtünk. Míg meg nem kósoltam, nagyon tetszett a fa, bőszen mutogattam, és mondogattam is anyának, hogy olyat akarok! De a fekete is savanykás volt, és az nem a kedvencem. Azért hoztunk haza a lányoknak is belőle.

Itthon a dömpimet tologattam, ami mostmár imígyen történik:

 és persze a csajok után mentem.

Vacsi után (apropó, a Csenge most megint non-stop tejivó lett) még arra is maradt energiám (megint sokat aludtam délután: bő 2 órát! Ez óriási lépték az eddigi alig egy órához képest), hogy apáékkal bejárjam a földeket, pedig már este 8 óra volt. Bár itthon biztos nem hagyhattak volna, mert jó ideje, ha az autó kiáll az udvarból, és nem ülök benne, akkor mérgesen kiabálok (aaaaaaaaa!, űűűmmmm! brrr!), mutogatok, és majd kiugrom anya karjából. Ha a végállomásnál aztán úgy gondolja, hogy nem vesz ki azonnal, akkor ugyanígy bírom jobb belátásra (csak akkor az ülésemet püfölöm)!

Addig a Csenge az udvaron maradt a Gabikáékkal. Úgy örül, ha megjövünk, és izgatottan bújik el valahova (mindig ugyanoda, de a korábban említett verzió szerint jó sokáig keressük...). Szegényke nemrég egész nap zokni nélkül volt a szandijában (amúgy naphosszat mezítláb van), és a kislábujjait feltörte a lábbeli. Most azt fájlalja (ha eszébe jut), amúgy nagy és hosszú siralmak vannak, ha elesik, és lehorzsolja magát (alig láthatóan..), ez vélhetően a délutáni nem alvás számlájára írandó, mert ezek mindig este történnek, amikorra már jól elfárad.

A fürcsivíz engedése közben ilyenkor már kiabálok (érdekes, mert egy-egy átlagos napon (inkább mondjuk esősnek) lefekszem 8-kor, amúgy meg csak eddigre fáradok el nagyon - dehát mikor van nyáron átlagos nap?!), mihamarabb bele szeretnék menni. A Csenge nem is hagy sokáig méltatlankodni, mert már vetkőztet is, a koszos ruháimat teszi a szennyesbe, a pelust meg a kukába - még a kádba is betenne, ha anya hagyná. Fürdés közben viszont már rajta is félreismerhetetlenül előtörnek a fáradtság jelei: mindig tesz valami olyat, amit nem kéne (legalábbis anya szerint): emelgeti a kádamat, elveszi, amivel éppen jót játszom (bár ad mást), dögönyöz, pedig nem mindig szeretem, megmossa a hajamat (akkor is, ha nem kell) stb. És főleg ivást imitál (vagy iszik is) a fürdővízből! Pedig anya annyiszor elmondja neki, hogy legalább nekem ne mutassa! A hasmenést már nem hiszi el, még sosem jött be (szerencsére). Anya inkább az azonnali fürdő - elhagyással való fenyegetést  szokta bevetni - és akkor egy kicsit visszavesz. Aztán először ő jön ki a vízből, és felöltözik, mire én is a szobába érek. Korábban fordítva volt, de szegényke még túl kicsi  a fegyelmezett megtörölközéshez - illetve egyedül nem szeret, ezért a  fürdőlepedőjébe burkolódzva, és azt végighúzva a folyosón jött be mindig a szobába, vizes talppal (illetve addigra már nem volt vizes...). Ezzel nem is volna baj, ha nem járnánk cipővel is a folyóson.

Szopi előtt még egy mese a Pöttyös Panniból (az új, amit a Zita adott kölcsön), mert utána rendszerint már a Csenge is alszik. Addig én az Annácskásat lapozgatom: a traktoros rész nagyon tetszik benne, és egyébként is, sok jármű van belerajzolva, mert ugye ott is két fiú van. Vagyis  a meseolvasás folyvást megszakad a nekem való mutogatással, hol anya, hol meg a Csenge részéről. Aztán meg huncutkodni szoktam: elbújok a függöny mögé, hempergek az ágyon, meg hasonlók - persze ők is rögvest dögönyözni kezdenek, és minden játékban benne vannak, nem is csoda, ha kimegy az álom a szememből!

Dehát ki tudna ellenállni az én pajkosan csillogó szemecskéimnek, a huncut kis mosolyról nem is beszélve?! Így hát szopi után most megint séta és dudorászás van soron (de addigra már a Csenge az igazak álmát alussza).