Szerdán délelőtt mentünk el. Már nem sok gyerek jár a nyár miatt (30-an, egyébként 70-en vannak).

Szerintem az óvónő tette (Vali), hogy tetszett - fenntartásokkal, mert nem igazán vettem jó néven, hogy 7-es erősségű sugárzásnál délelőtt 11-kor miért engedik levenni az ovisok pólóját?! És a virágokat is hiányolom (persze, az otthoni ovi szép parkja...). De belülről egészen jó volt, a szobákban babaszoba céljára épített galériák, ahol jutalomból még aludni is szabad. És az otthoni zsúfoltság viszontlátva...

A gyerkőcök jól érezték magukat - egy idő után a Csenge is feloldódott, és a bújótoronyban játszott, meg homokozott velük. A meleg miatt spriccelték egymást is kicsi szórófejes flakonokkal - ebből gyorsan be is szereztünk egyet a Tescoban, mert úgy megtetszett - a Csenge azóta is imádja.

Ami teszett, azok a nagy hársak, amik elég jó árnyékot adnak.

A Csenge nagyon édes lányka, mostanában Nyusszamancsból kis Bubuka lett. Gyakran "kérdi", hogy Szeretsz-e engem is úgy, mint a Csanit, rám is szakítasz-e az idődből, hogy felöltöztess / megtöröld a popsim, becsatold a szandim, melegítesz tejet stb. Persze ezt így sosem mondja, csak sokszor ellenáll, ha öltzözni, készülni kell valahová - vagy csak a lefekvéshez. Néha odáig fajul (mindig nem érek rá kiszolgálni), hogy felhúzza ugyan félig, de tovább nem hajlandó. Bár most megint többször egyedül veszi ki a tejet, tölti, melegíti, mint a tavalyi nyáron - nem is engedi, hogy segítsek.

A napló oldalában is kapott egy külön hónapsorolót, és órát is váalsztott hozzá magának. Nagy izgalommal tette, mindet meg kellett nézni a döntés előtt.

A Csanád nem is kívánhatna jobb testvérkét magának. Persze gyakran elveszi a játékát, de mindig törődik vele (ad helyette másikat, bár az akkor nem használ...), etetgeti, gondozgatja, terelgeti, tanítgatja - pont úgy, ahogyan tőlem látja. A babáit továbbra is szinkronban gondozza velem, ha a Csanukát szoptatom / öltözetetm, stb.

A képen a mai (vasárnapi) grillezésen látható, éppen a Csana új járgányával.

Viszont előjött egy nem várt dolog is: szopja az ujját. Bár inkább csak bekapásnak lehetne nevezni, de ha rászólok, mindig azzal védekezik, hogy a Csanunak is lehet. Nem mindig teszi ezt, de erősen fáradt állapotban, vagy rosszkedvében elő szokott fordulni. Főleg akkor, ha mi szopizunk. Ez nagyon meghitt állapot, és úgy tűnik, azt gondolja, hogy a Csanád is nagy már, nem kisbaba, és kicsit mostanában mintha rivális lenne a szemében. De sosem verseng vele, csak többször kívánja a szeretgetést.

És nagyon szeret meztelenkedni (ovis kor), sokszor van bugyiban, vagy anélkül. És mióta voltunk az oviban, nem is tudok úgy hatni rá - hiszen ott is lehettek bugyiban a lányok.

Esténként, elalvás előtt mindig a fülébe súgom, hogy milyen büszke vagyok rá, amiért ilyen jó testvére lett a Csanukának, elmondom, hogy milyen ügyes dolgokat vitt véghez aznap, símogatom a hajacskáját, és ez mindig olyan jólesik a csöpp lelkének, szinte azonnal elalszik utána.