Pénteken a Györgyiéknek segítettünk egy kicsit (tegnap is, de abba belealudtam, úgy látszik, kezd visszatélrni a 8 körüli elalvás - vagy csak mert a Csenge fellármázott délután?).

Én is nagy örömmel soroltam a barackokat, ezért szedtek is fel nekem jónéhány éppen lehullott szemet, és egy külön ládát is kaptam hozzá - mert még nem mindig lettek tele a soraim, meg aztán, kicsit erősebben nyúltam is a makrancos, szétguruló barik után. Gyakoroltam hát egy kicsit - és nagyon ígéretes vagyok!

"Szabadidőmben" a mama székénél ácsorogtam, és autóztam, vagy éppen eszegettem (a Szilvi nagyon jó képet csinált erről) egy kicsit. És az egyik szemet két kézzel fogva ettem - vagyis végig egyedül álltam!!! Aztán megkapaszkodtam, amikor elfogyott a "fogódzkodó", de nem sietősen, csak úgy, szép komótosan - már nagyon közel az egyensúly!

Éééés traktoron is ültem! Ó, az aztán nagyon jó volt, a képen is lászik, mennyire figyeltem (nevetgéltem is, de azt sajnos nem sikerült elkapni), hogy jól megtanuljam, hogyan is működik ez a nagy kedvenc! Utána a Bence ment vele körbe a gyümölcsösben, és végig mutogattam a hang felé. Mikor hazafelé kielőztük őket, már messziről kacarásztam, kiabáltam, mutogattam, és így tettem akkor is, amikor a Valival (Csenge leeendő óvó nénije) a kapuban észrevettem, hogy jönnek.