A Csenge naplójában is ekkortájt maradtak abba a rendszeres bejegyzések...

Mostanában apa tápkultivátoroz, anya a krumpliföldön, mi pedig Bölcskén, a mamánál / Györgyinél. Így a legegyszerűbb, mert anya bármikor gyorsan odaér, ha a hiányát érzem.Ó, nagyon jól érezzük magunkat, a mama egész nap velünk játszik.

Nemrég - hivatalos ügyek intézése végett - Szekszárdon jártunk, ahol a Csenge megkapta a Pöttyös Panni sorozat ovis részét (még anyától és a Györgyitől maradt rá pár kötet, és nagyon szereti), azóta azt olvassuk (17 részes a sorozat...). Apa egy medencét is vett neki, mert a régit teljesen szétrágta egy egércsalád, akik a teleltetett növényekkel jutottak be a tárolóba...Csak arra nem gondolt, hogy hova is fogjuk tenni?! Hiszen anya nem lehet kint egész nap, mint a Csenge, egyedül viszont nem meri kint hagyni vele (nagyon sok tragikus eset van a tarsolyában...). Namármost a medence a dobozban várakozik.

És én is kaptam valamit! Egy piros, felfújható lovat, amin ugrálni lehet. A boltban nagyon tetszett, a Csengének (akinek szintén akartak venni egykoron) még jobban, így apáék elmondták neki, hogy játszhat vele, de ez az enyém.

Ehhez képest (a felső képen hosszú idő után  anyát pillantottam meg, és felé loholok sebesen):

Szóval bitorolja rendesen! Beülteti az etetőszékembe, megosztja vele az elemózsiát, sőt a ruhatárából öltözteti...

Annyira szereti, hogy esténként beállítja a panzióba (egyébként "Most ugyanis lópanziósat játszok!"), megeteti, letakarja. Apa tegnap beígérte, hogy átviszi a Gabikának, mert nem engedte, hogy felüljek rá (éppen etetés volt). Le is engedte, de a Csenge hajhatatlan maradt - a paci tehát dobozba került (persze csak a kamrába), bár már  este visszaköltözött.

Ha ráülhetek, nagyon élvezem (boldog nevetés, ugrálás) - anya a kisszéken való hintázáson felbuzdulva gondolta, hogy kellenék egy ilyen (mindig félt, hogy leesem a nagy hintázásban). A hintaló más, mert az arra van képezve, na de a kisszék...

 Ja, igen, a Csenge kapott egy magas széket. Végre találtunk olyat, ami nem bárszék (azok elég jól billegnek a Csenge - féle igénybevétel közben, tehát nem biztonságosak), stabil, és feléri az asztalt! Végre teljesen átadta az etetőszéket. Az asztallapot annak idején emiatt emelte apa olyan magasra (hogy alá lehessen tolni), hogy más székből nem érte fel (persze, akkor még csak ő evett rajtuk kívül). Az üzletben nem tetszett neki, nem is akarta, de apáék gondolták, hogy itthon másképpen lesz! És már első alkalommal ráült - nagyon jól bevált!