Pedig tavaly is elhatároztam - mert akkor is nagyon élvezték -, hogy mindig kint eszünk, ha lehet, de idén még csak most (júl. 10.) fogtunk bele. Nagy sikere volt! Élvezték, hogy a lehulló darabokat feleszi a kutya, macska, és a vándortyúk - én is, hogy nem kell takarítani, megéri még a kipakolás maceráját is!

Ó, el is felejtettem írni, mindig hozunk dinnyét a piacról, a Csenge új kedvence a sárga lett 8kicsinek ő is a görögöt szerette), a Csanué a görög. Felkockázom neki, és a (még a Csenge első szülinapi zsúrjára vettük a Tesco-ban) kicsi műanyag nyárssal felszúrja, úgy eszi. A paradicsomot mindketten így eszik (nem tudom miért, de a nyárs delfines tagját mindketten kutyának nézik, és sokáig ragaszkodtak hozzá, hogy csak azzal esznek, mostanában az egészet kérik, és választanak egyet). A képen a Csenge épp ezzel eszi a paradicsomot. Így, kockázva és felnyársalva bámulatos mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt megesznek! Élvezik a nyársalást, egyébként biztos nem ennének ennyit.

És sikerült végre közös képeket is csinálnom, mostanság rávehetem őket, hogy ketten beálljanak a gép elé - persze csak minimális időre, úgyhogy nagyon gyorsnak kell lennem, és így sem mindig tudom elkapni...

Csütörtökön a hintázás közben eltört a bébihinta. Még a Csenge kapta, ez volt az első kinti hinta... A Csanu nagyon odavolt, hiába van másik három (egy hagyományos, egy többfunkciós - mindkettőt tudja használni, és egy tányérhinta - na, ehhez még kicsi), neki csak ez kellett! Apa így nekilátott, megjavította, megerősítette, de aznap már nem használtuk, ők a mamához mentek, mi a babot kapálni. És azóta - bár ott a régi hinta - szépen elhintázgat a máaikban, nem is kéri a sárgát.

A Csenge persze már gyártotta az elméleteket, hogy majd melyik hinta kié lesz, melyikbe ül a kislánytesó (erről nem tesz le, mármint, hogy kislány legyen, bár egyre gyakrabban hajlik a másik lehetőség felé is).

Egészen sok a szúnyog, úgyhogy esténként a citromolajtól illatozunk - Galaktiv Bio szúnyogriasztó. A Csanu mindig tiltakozik, hogy - Engem ne fújjá! - de persze ő is kap, és mérgesen törölgeti magáról.

A Spar pontokkal végül Hupikék Törpikés társast vettünk, és egy képregényt (el is olvastatta, iszonyú nehéz képregényt felolvasni egy öt évesenek, nagyon rossz, hogy nincsenek kitöltő szövegek, csak dialóg). a törpikékből a Bence jóvoltából csak három hiányzik, szerencsére ez nem feltétele a társasnak, amit azóta is lelkesen játszanak, a Csenge a szabályokat néha kicsit átlépve, de alapvetően figyel rájuk, csak néha "csal", ha nagyon hátul jár..., a Csanu egyelőre a közös játékot élvezi, hiszen még nem ismeri a számokat, de azért vígan dob mindig és örömmel lépeget. Sokszor szaladnak hozzám is nevetve, hogy én melyik törpöt választom, melyikkel akarok lenni, élvezik a közös együttjátszást a mamával és apával is nagyon.

És, mert megint jó sokáig nem írtam, megint jó nagyot ugrunk. Most éppen a csemgekukoricát szedjük, a mama is itt van, segít a zsákolásban, és a kicsikre vigyáz, míg mi a földön vagyunk. A kísérlet még mindig nincs felmérve, egyre idegesebb vagyok, mi lesz így az adatainkkal...