Előtte gyorsan megírom, amit már régóta halogatok: a Csanuka nagyon szépen ragoz! A tárgyragot is mindig használja, és a személyhatározókat is helyesen, egyes szám első személyben, illetve egyes szám harmadik személyben adja elő a mondandóit. Tegnap például ezt mondta nekem, amikor öltözés közben beszélgettünk:

- anya: - Nagyon zsivány vagy!

- Csanád: - Nem zsivány vagyok, annya! - és huncutul nevetett közben.

Szóval a Macipark. Nagyon szép időnk volt, mindenki pólóban, a Csenge szoknyában, zoknival!

Természetesen Szadán felébredt a Csenge (csak plusz húsz percet kellett volna bírni), WC-re kellett mennie, így hamar felébredt a Csanu is. Egy ideje nem nyugtatható meg minden helyzetben a szopival, most is ki akart szállni, hogy sétáljunk, csak úgy "ébredt fel" igazán. Útközben még két falkon mézet is vettünk a helyi Plusban, mert ki tudja, mennyibe kerül ott helyben a méz - aztán el is felejtettük megkérdezni, úgyhogy ha megint megyünk, megint előre viszünk. A park szépen ki volt táblázva, könnyen odataláltunk - Apa kedvéért ideírom, hogy persze, ha nem ő vezetett volna, és itthon nem nyomtatja ki előre  a térképet (többek között ezért is indultunk késve...)...

A honlapon is fent van: belépődíj fejenként 300 Ft, az autó parkolása egész napra 200 Ft. Így adódott, hogy annyiból mentünk be, mintha a Csengének egy állatkerti jegyet vettünk volna Pesten. És nagyon jó volt, sok-sok élménnyel tértünk haza, igazán nem sok pénz érte!

A medvéket már a bejárattól láttuk, néhány folyamatosan a kerítés szélénél sétálgatott, lustálkodott. Mert úgy tűnt, etetési idő után értünk, és a mézért sem ugrottak. Sőt! Ha nem nyomtuk egyenesen az orra alá, sok mackó nem is kegyeskedett lenyalni! Ennek ellnére a gyerkőcök borzasztóan élvezték. A kis Csanád annyira újjongott, sikongatva szaladt, hogy - Ott egy maci! Máti maci! Ugyanígy rohant amikor meglátta a farkasokat, őzeket, leírhatatlanul boldog votl! Persze a Csenge is, de a kis Csanád örömujjongása nagyon új volt, részéről még nem számítottunk ekkora sikerre.

Mindjárt az első macinál meg is álltunk, apa hozott fakanalakat, először még mi is fogtuk a gyerekek kanalait, szigorúan eltiltottuk őket a rács fogásától, de hamar kiderült, hogy a mackók  végtelenül békések, sőt, lusták! Igazi cammogásokat láttunk, egészen közelről szemlélhettük a sűrű bundájukat, hatalmas tappancsaikat - még nekünk is felejthetelen élmény volt. És új ismerettel gazdagodtunk, mert ugye az embernek a barna medve - barna. Hát itt is barna volt, de nagyon sok színárnyalatban, az egészen világostól a szinte feketéig.

Azt olvastuk, hogy a hazai vadállomány is képviseltetni fogja magát, sőt, túzok is érkezik majd, így igazi vadasparkká növi ki magát a hely. A medvék kifutója tágas, mégis mindig sok medvét láthattunk, közelről, távolról is. Még fürdőzést is csodálhattunk, és néhány farkas együtt lakott velük, de a nagy többség külön kifutóban volt, csakúgy, mint az őzek és a jávorszarvas.

És fürdőzést is láthattunk, a Csenge vette észre:

 Le kell írnom, hogy a kis Csanád végig ujjongva rohant egyik állattól a másikig, és az sem szegte kedvét, hogy a farkasoknál egészen sokat gyalogoltunk, mire rábukkantunk az ejtőző csapatra. És a sok-sok szladás közben egyszer sem esett el! Pedig ilyen sebességgel korábban nem is futott, és lasabban is sokszor esett, kelt.  És egy fényképen, ami szemből kapta el őt, jól látszik, hogy már nem úgy lép, mint régen, szinte teljesen helyreállt a lábacskája! Ha sokat megy, még persze észrevehető, de nagyon szépen javul! Egyelőre már csak a benti szandi van rajta kacsalábon, de azt hiszem, ezen felbuzdulva a kintit is megint így adom majd rá.

 Aztán jött egy medve, amelyik kivételesen, nagyon érdeklődött a méz iránt. Annyira, hogy a fakanalakat is beszedte... Útközben már több fakanalat láttunk a rácson belül, azt hittük, bátortalanabbak beejtették - hát Ő volt a titok! Szegény kis Csenge nagyon kétségbe esett, csak úgy potyogtak a könnyei, hogy akkor most hogyan eteti a többit - persze hoztunk új kanalakat, és később jót nevettünk (még ma is) a kanállópó mackón.

 Míg én melegebb ruhákért mentem, ők bevették magukat az ajándékboltba, vettek két képeslapot, kulcstartót. És egy kitömött mackó is volt, amihez a Csenge nem mert hozzányúlni, de körbecsodálta, hogy hogyan, és mikor, és miért, és...

 Egészen fél hétig ott voltunk - mert a büfé ugyan hatkor bezár, de a parkot nem zárják le! A végén rábukkantunk egy lelkes mackóra - nekiadtuk a maradék tubus mézet, ő szépen lenyalogatta - persze, csak ha az orra alá tették, különben nem mozdította volna meg a fejét sem... - a kicsik határtalan örömére. És persze a Csenge számon tartotta, hogy két tubussal vettünk, a másikat is elő kellett venni, hogy jó sokáig etethessenek.

 És játszótereztünk is, mert a park bejáratánál az is van, sok csúszdával, hintákkal, és még mászórudat is találtunk, amit a Csenge teljesen meg is hódított! Még mi is felmásztunk rá. és vonatoztunk is, a vakvágányon álló kisvasúttal, mert jött egy rövid zápor, és addig a Csenge vezetésével utaztunk egy kicsit.

Természetesen a hazaindulás igen nehézkes volt...

 Amit sajnálok: a mellékhelyiségekre mindenütt ki van téve, hogy "Csak úgy, mint otthon!" - hát, ha otthon is így...  És az sem világos, miért kell egész banánokat bedobálni a mdvéknek... meg puffasztott kukoricát... meg narancsot... De nagyon szépen készülget, bővül a park, egyre nagyobb részt térköveznek, így a macik akár babakocsival is megnézhetők. útközben pihenő padok, asztalkák is vannak, az emléktárgyak sem kerülnek egy vagyonba. Jó lenne máskor is visszajönni.

A Csengécske másnap elmesélte az egész ovis csoportnak - körbeültek, és úgy adta elő, a kulcstartót pedig körbeaták - el is tűnt, remélem holnapra meglesz, mert nagyon bánatos volt miatta...