A szép szoknyájában akart menni (mert a Noémi is szép ruhában volt a szülinapján az oviban) - én az előző napira gondoltam, elő is készítettem az ünneplős pulcsijával együtt. De nagy sírás lett, mert ő a mackósat akarta, amit az Esztitől örökölt, és pulcsit is onnan válaszott.

Aztán meg azért sÍrt, mert kék kutyusnak kifestve akart menni (már előző este is mondta, de reméltem, hogy elfelejti) - dehát az óvó néni biztos nem engedte volna meg - és alkudozott, hogy akkor fessem ki, és majd ott rögtön lemossuk. Abban maradtunk, hogy délután úgyis megyünk az Annáékhoz, és majd ott befestem.

Mindezek ellenére lelkesen és izgatottan készült az oviba - talán ezért is volt a sírás - hiszen ez volt az első szülinapja ott, az első alkalom, hogy neki vittük a tortát.

A hajába beletettük a Bence által nyert hajdíszt, és így, csinosan ment az oviba. Egy CD-t is vitt: a szülinapjára válogattam össze szülkinapi köszöntőket, és Kolompos zenéket, az ő dalát is rátettem, a Tavaszi szél vizet áraszt címűt. Azt mondta, meg is hallgatták.

Délelőttre hozzzánk terveztük a babaklubbot (mivel még az ugrálóvár is állt), de végül betegségek és egyebek miatt csak a Zitáék jöttek el. A Csanuka és a Lara egymást követték a konyhába és vissza, míg én a tortát csináltam. 

A tortáról jut eszembe, ezt a Csengécske rajzolta (pont öt gyertyával):

Ebéd előtt vittem be (nagy sikere volt a tortának, a többiek körém gyűltek, kérdezgették, ámultak), már szaladt is a kisasztalhoz, amit előre odakészítettek neki. A többiek körbeálltak, az óvó néni meggyújtotta a gyertyákat, és a szülinapos ének után (Ég a gyertya ég, öt kis gyertya ég, és egy csigás, amit nem ismerek) kedvére kérhetett dalokat a többiektől.

Végül mosolygós képet is sikerült csinálnom róla... (a névnapon felbuzdulva maradtam ott, hogy egy-két fotót készítsek), pedig tudom, hogy nagyon örült. De kifelé csak a tortát figyelte, kicsit szégyenlősen (lehet, hogy rám ütött?).

Délután az Annáékhoz mentünk, végre átadtuk az ajándékokat (a virágot a Csengével közösen készítettük, még három hete - azóta betegség miatt nem mentünk - csokikat és rágókat csomagoltunk színes krepp papírba, abból lettek a szirmok) , és ott is befestettem őket (mint később kiderült, nekik is ez volt a titkos vágyuk). Olyan jól eljátszott az öt kis lurkó! A Csanu is szinte végig a nyomukban volt.

Aztán másnap is náluk kötöttünk ki...

 És elkezdődött egy új mánia is: a szoknya. Egész héten, de még hétvégén a mamánál is abban a mackósban volt - mert másik nincs, télre alapból nem készültem szoknyával - úgyhogy tervezem a ruhatár bővítését a szülinapos pénzből... És egész ruhában szeretne lenni, aminek ujja is van, de legalább kantárja - szerencsére leltem egy olyat a ruhászsákokban a padláson, még ez is az esztié volt, és tegnap abban ment, de délután véleltenül lette (pedig úgy vigyázta!), úgyhogy mára nincs szoknya. A teknőcös nadrágra próbáltam rábeszélni még az este - úgy tűnt, sikerült, majd meglátjuk...