Pontosan öt évre rá, hogy hazahoztuk őt a kórházból...

Mindenki eljött! Ez már elég öröm lett volna, de még apró meglepetéseket is hoztak: a Noémitől farsangi öltöztető füzetet kapott, egy csomag szép színesceruzát és egy Disney-s foglalkoztató füzetet - nagyon szereti őket! Az Ágikától saját ékszerkészítésre való szettet, az Annától pedig a Mesék a tanyáról című köynvet - olyan aranyos volt, nem szólt, hogy megvan (tényleg jó könyv, és majdnem három példányos lett, mert elsőnek a mama is ezt nézte ki), és amikor felajánlottam, hogy majd elcseréljük, rögtön kijelentette, hogy ne tegyem, legyen egy a Csaninak is! Aki még egy kis piros tűzoltóautót is kapott az Annától - úgy örült neki!

A program arcfestéssel indult - a Zitáék is itt voltak az elején, ő festette ki az Ágikát és a Noémit. A Csengécske kék kutyus szeretett volna, az Anna pedig végül pillangó lett (először nem akarta a festést).

 Az ugrálóvárban folytatódott a buli (immár hagyományosan, harmadik éve, bár idén ragasztani kellett, és azon felül még egy helyen elengedte, de ettől eltekintve nagyon jól bírja a strapát),

és csak az akváriumozás után hoztuk be a szendvicseket (szokás szerint kis falatkák kiflikarikákon, állatos szendvicsnyársra tűzve, de idén először szivecske és csillag alakúra szúrva - a Csenge és a Csanuka is segédkeztek az elkészítésben), és végül a sünitortát (a sorban a harmadikat), amin már - a Csenge kívánságára - marcipán gyümölcsök is voltak, mint az annácskás könyvben. A szivecskés szórócukorból is jócskán került rá, osztatlan sikert aratva.

 Természetesen a szokásos Micimackós koronák sem maradhattak ki - és idén már a Csanuka is kapott egyet a kobakjára - büszke is volt rá nagyon! De már alig bírt ébren maradni (háromkor kezdődött a buli, de a készülődés izgalmában nem tudott délben alaludni - akkor fújtáék fel az ugrálóvárat),

 úgyhogy evés után a csajok arcfestékeztek - minden fellelhető babát kifestettek, akinek nem jutott baba, azok lufira kreáltak. Olyan csönd volt, hogy a Csanád simán elaludt.

Érdekes volt kihallgatnom egy mosdós beszélgetést - akaratlanul, a szobában altatás közben minden jól hallatszott.  Az Anna mondta az Ágikánbak: - Tök jó ez a buli, nem?! - és megbeszélték a tavlyi tortát is (megdöbbentem, hogy emlékeznek rá). Szóval már ovis korban elkezdődik... édesek voltak!

A soron következő program a babtörölgetés volt, ami szintén jó sok időt vett igénybe. Majd a szobába is bevonultak, babáztak, postást játszottak, pénztárgépeztek, olyan szépen eljátszottak, hogy azon kaptuk magunkat, hogy mindjárt hat óra. Apa elővette a lufifigurás könyvet, és hajtott nekik kutyákat, egérkéket, azokra is rajzoltak, aztán már jöttek is a Noémiért  - persze még sokáig maradtak, az este fél hét után egy kis tűzijátékkal ért véget.

A csöpp Csanád végigaludta, egészen negyed nyolcig - pár napig meg is bojdult az alvási rendje emiatt - még a tűzijátékra sem ébredt fel.

Igazi szép szülinapos buli volt, mindenki jól érezte magát.

A buli közben végig a Botitól kapott szülinapi válogatás szólt - olyan jó ugrálós ritmusa van, mindenkinek bejött - a másik kedvenc pedig az ugrálóvár oldalfalán való beesés volt.

A nagyméretű konfettik szórása ezúttal elmaradt (és még pár dolog, amit aduként talonban tartottunk, de nem volt rá szükség), de a vár állt még pár napig és a lufik még most is megvannak. A Csanuka időnként levetet apával egyet-egyet, és azzal szaladgál.

Esti csendélet:

Időben lefeküdtünk, hogy a másnapi ovis érkezés ne húzódjon el - és a kis Csenge magától kelt fel, még fél nyolc előtt! Hajnalban megsütöttem a tortát is, szám szerint a negyedik sünit. Szerintem ez lett a legszebb.