Újabb fogacska! A 9.

Az utolsó előtti, a jobb felső sorban, pénteken reggel vettem észre a csücskét. Már néhány napja gyanúsan sokszor tévedt a szájába a keze...

Ilyenkor kérdezem is: - Jön a fogacskád? - amire persze bőszen bólogat, és nevetve mutogat a szájába. Merthogy ebből csak a fogacskát érti...

Egyébként nagy lendülettel okosodik - újabb szó, amit folyton használ: medin (megint, újra), de egyre több korábban kimondott is felkerül a gyakran használtak közé. Ilyen a tita (cica - nem pontosan t-t ejt, de nem is c-t, nehéz leírni), Gyegye (Csenge, de gyakran Dede-nek halljuk), oda, azt, ott (ha bújócskázik, és keressük, hogy hol van, kinéz, és azt mondja: - Ott!.  A napi mesekönyvnézés, játék során már magától megnevezi az állatokat (boci, csacsi, maac (malac), kutyus (vagy tutyus, nehezen vehető ki), mattó (mackó), tárgyakat (tatto (traktor), kokka (kocka), a(u)to), és a hangutánzóikat is mind tudja (az iá, nyáu, és az ují, bum-bum (brum-brum) régen nem volt). A ragadozókhoz (oroszlán, farkas és hasonlók) továbbra is a "félelmetes" vááá hangutánzót mondja.  És érdekes, hogy a babakocsi, papagáj típusú szakavakból csak egy szótagot ejt: bakocsi, pagáj (az állatkereskedésben, ahol csak egyszer jártunk, másodszorra már maga mutogatott az ablakfülkébe - az ő magasságából nem látszik - hogy pagáj, oda-oda!). Mond még többet is, dehát minden nem jut eszembe. Ja, és megint szeret tornyot építeni - csak, hogy mondhassa büszkén: toony!

Ó, és ki ne maradjon, ez is pár napos, és olyan édesen mondja - jodi (szopi)!

A  Gyegyéhez pedig nagyon ragaszkodik - legtöbbször a nyomában van, próbálja utánozni, vagy csak figyelgeti, mit csinál. A minap a Csenge ebédjéért mentünk ki (potyára, az erős szélben - meg is fázott...)  ketten biciklivel, míg a Csenge apával ügyködött az udvaron. Egész úton ezt hajtogatta: Gyegye? Apa? - és amikor válaszoltam rá, hogy hol vannak, akkor meg továbbszőtte: Annya! A! (mármint, hogy ő meg velem van).

És minden "vad" ötletben is társ - a hét elején jeget törtek, a Csenge szállította neki lelkesen, ő meg taposta:

Szereti ő is a biciklizést, csak az a baj vele, hogy akkor is hátra kell ülni, ha fáradt, nem lehet hozzám bújni, szopizni, mint az autóban - ezért a déli időszakban nem viszem, ha nem muszáj, mert csak sírás van belőle, mikor a boltból kijövet vissza kell ülni. A fenti ebédhozatalnál annyira nehezen vislete a visszaülést, hogy még a kesztyűjét sem engedte felhúzni (pedig mindig ragaszkodik hozzá, még melegebb időben is), csak sírdogált végig. Itthon meg azért mert teljesen áthűlt a kis keze, hiába fogtam én hátranyúlva, nem sokat segített.

Az arcocskáját megint kell kenni a hideg miatt (Bepanthennel szoktuk), van egy-egy kicsi száraz folt a szájánál (az egész arcocska, mint tavaly, már nem olyan), és a combjánál is megint van egy forintnyi - de ott is már csak az jött elő, több nem.

A kék szandit is eltettük (ki is nőtte), még a nagy papucsozás kezdetén - mindig levette, és papucsban totyogott, de az meg nem tartja a lábát, és el is hagyja néha (és nagyon odavan miatta), mert még nagy - Csengéé. Most a Csengétől örökölt pirosban jár idebent, az szépen tartja lábacskáját, és szinte pont ekkora is kell - a Csenge anno csak a "nyáron" nőtt bele.

És hihetetlen dolgokat művel! 9-12 db-os puzzle-kat rak ki, szinte egyedül! Mivel én még nem neki valónak tartom (a Csenge annak idején pár hónappal később kapta őket, - a képen láthatókat 2,5 évesen, ilyenkor még csak a TESCO-s nagyobbat (azt a nyúl hozta) és a fapuzzle-t, meg a halacskás habszivacsokat (azt tél elején vette neki apa) rakta -  nagyon ügyesen és hamar belejött ő is, könnyen lehet, hogy ha neki is előbb a kezébe jut, szintén így rakja), ezek a polcon vannak, és felmászik értük! A Csenge régi mozaikos könyveit (ezek a 9 darabosok) is előszeretettel rakja (lakjuk! lak-ki! és már hozza is, akár ki a konyhába, ha nem tudok bemenni). És akkor is egészen nagy biztonsággal válogatja ki az aktuális darabokat, ha több kép van szétszedve.

A Csengéről maradtak közül az első, nagy darabos, fületlen, hullámos szélű kép (első puzzle - típusú, amit a nyár végén tanult meg rakni...) már egyáltalán nem érdekli, kölcsön is adtuk a Larának.

A kirakásban láthatóan segítségére van a fül - a "negatíját" hamar feismeri, de csak néha téved, a színek szerint nézve a képet, általában jó helyre próbálja illeszteni. Sőt, a lábakat, szemet is a helyén keresi. Úgy szokta, hogy apránként szedi szét, mindig jobban, és úgy rakosgatja vissza. A végére meg teljesen szétszedi - na, ekkor szokott segítséget kérni, de sokszor csak megerősítés kell, vagy épp csak annyi, hogy lássa: figyelünk rá. Apával is rakja, az ölében ülve a nagy asztalnál - mint régen a Csenge.

Csináltam neki kártyabedobót is - apa lejárt bankkártyáit dugdossa bele. Naná, hogy a Csenge is mindig verseng egy-egy lapért...

Aztán a Pötyi játék is megint előkerült - ismét csoportosítva rakja, most először csak a sárgákat - mindet. A fagolyós Fakopáncs felfűzőt, aminek mindegyik rúdjára egyel kevesebb fér - na, a minap azt is hibátlanul rakta. Gondolom megjegyezhette a színek sorrendjét, mert nemcsak minden golyót fűzött fel, mint rég, hanem színek szerint is egyezett (ami szerintem elég nehéz, mert minden színből egyel kevesebb van, és emiatt nehéz elsőre is jól elkezdeni, hogy a rudakat a megfelelővel rakja tele).

Megint rákapott az apázásra is: az elmúlt két ovis napon itthon maradt (mert még mindig csak egy ülés van a biciklimen), míg a Csengét elvittem. Először a szokásos csimma-csimma! ment, de apa szépen be tudta csábítani, és még akkor sem szaladt ki hozzám, amikor visszamentem a bent felejtett kesztyűmért.

És ilyen a boldogság-gombóc (én hívom így): amikor nagyot játszunk, csiklandozzuk, bújócskázunk, annál semmit sem szeret jobban. Ilyenkor csupa öröm az egész fiúcska.

  Majd később folytatom, felkelt.... mert tartozom ám a tegnapi buli beszámolójával is!