Mostanság (mióta előző vasárnap - míg ők a mamánál voltak - apával összeállítottuk, és szerdán halakat hoztunk bele, szombaton pedig újabbakat) az akvárium a nagy kedvenc. Folyton azt lesik, a Csanuka pedig mindig kapcsolgatná a világítást (nagyon izgatja az elosztó piros jelzőfénye is), nyitná a tetjét, etené őket - na, nem mintha a Csenge nem volna oda pontosan ugyanezen dolgokért, de ő már tudja fékezni a vágyait (azért kivételek vannak).

Szóval megtanultuk, hogy "kapcsoni" csak "egyet" - és mutatja is, olyan édes! Csakhát nem volna hátrány, ha a Csanuka is tudna már számolni... Így aztán nagy könyörgések vannak, ha apa nem engedi, akkor szalad hozzzám "an(y)a" - bizony, péntek óta "anya" vagyok!!!!! Annyira szépen tudja mondani, mindig mennem kell, ha hallom!

A fenti eset is az akvárium előtt történt: a Csenge szokásos helyén ült, a Csanu komódján (pont fordítva, mint a képen), a Csanuka épp a kisszékről nézegette őket (nem látja teljesen, csak az alsó részt, és olyanokat nevet, ha jön a hal!), mikor apa, csak úgy megkérdezte a Csengét (előtte hallottuk a szokkásos napi többszöri lelkifröcsöt a halakkal és az akváriummal kapcsolatosan...):

- Mi leszel, ha nagy leszel?

- ROOOSSZ!

- ... - persze, hogy mindjárt akadt társa! A csöppnyi emberke nyomban mondta is: - Aaaa! Aaaa! és vígan mutogatott magára, bólogatva, körbenézve, hogy mindannyian láttuk-e?!

Egyébként is gyakorivá vált az "émme" (én is) az utóbbi napokban! És, hogy mennyit beszél! Már nemcsak egye-egy szót használ, hanem olyanokat is mond, hogy "apa hotta" (hozta), naponta több szóval bővül a mondandója!

 Jaj, annyi mindent kéne még írnom, de nem akarom erőltetni a szemem.