Csenge:

Nemrég szomorúan (sőt, elkeseredve) mesélte, hogy a Márkó azt mondta az óvó néninek, hogy ő is óvó néni akar lenni. - Pedig én akarok óvó néni lenni! Nincs is óvó bácsi! Csak én ettem, és nem tudtam mondani, a Márkó meg már mondta! - ... (anya és apa vígasztaló magyarázatai) - Akkor én már nem lehet óvó néni, vagy lehetek én is abban a csoportban, amiben a Vali (az ő csoportja), ha a Márkó is ott lesz?

Aztán a mama pár napja megdícsérte, hogy milyen ügyesen fodrászkodik. Tényleg ügyes, és szereti is játszani (emlékszem, én is mindig anyu haját fésülgettem, csatoltam - és azt gondoltam, az övé a legszebb a világon).

Szóval este megkérdezte, hogy lehet-e valaki fodrász is meg utána óvó néni? Boldog megnyugvással vette a választ, és tovább göngyölítgette magában a kérdéskört: - És hol lehet valaki fodrász? - ... (beszámoló arról, hogy otthon is, lehet helyiséget csinálni, berendezni, nem kell máshoz menni, ha nem akar) - Madocsán is van fodrászat? - Igen, több is. - De én az Erzsi néninél szertnék lenni! Lehet úgy, hogy én mosom a hajakat, és ő meg vágja? - Persze.

És zongorázni fogok, mint a Bence, megtanulom a Boci-boci tarkát is (apával szájharmonikáztak és citeráztak este, onnan jött elő a zenélhetnék). Hol lehet zongorázni tanulni?

Csanád:

Nem is hiszem el, hogy eddig nem beszélt, már szépen ejti azt is, hogy bácsi, (k)utyus,  boci, aztán ott van még a bon-i (bontsd ki), persze azt elfelejtettem, hogy a legtöbb szavában enyhén  érezhető a szótagolás, de annyi mindent mondott már, hogy nem is jut eszembe hirtelen. A "bo-i" természetesen a Csengécske édességes dobozára vonatkozik. És kibontom, mióta láttam, hogy az édességet is csak kidarálja, nem eszi meg. Így legalább ő is látja, és nincs sírkódás - én meg próbálok tanulni. A nyalókát is kibontatja - sok-sok kört futott apa és köztem, míg végül kibontottam (láttam már egyszer, hogy megszerezte a Csengéét, és azt is csak bekapta majd ki is vette), bekapta, kitette.

Csináltam neki golyóbedobó dobozt is. Annyiszor olvastam az Anya, taníts engem! című könyvben, hogy fabrikáljunk sk. formabedobót, és tényleg szereti is, nemcsak a boltiba a  fakockákat (mind az 50 db-ot bedobálja (6 féle idom van), aztán újra kiönti és előről kezdi, de a második kört már nem mindig fejezi be), hanem mindenféle lyukakba tömköd mindent, ami belefér: ceruzát, golyókat, apró játékokat (tényleg, a Bence is annó kisautót gyömöszölt a nyomtatóba...), és sokáig elvan vele. Úgyhogy fogtam egy üres teafilteres dobozt, és vágtam rá két lyukat (egy kicsit a fagyöngyöknek, és egy nagyobbat a Györgyi-féle fagolyóknak, amit még a Csenge kapott) - nagy sikere volt!