A legkedvesebb játékok mostanság. A kecske és egyéb állatfajták (melyek nem látszanak) etetésén túl:
Egyik kedvenc, hogy (három egymásbaillő tálkám van hozzá, meg egy keskeny szájú Kubus üvegem) babszemeket csippent fel és rakosgat bele az üvegbe. Majd visszaönti a tálba és újra kezdi. Vagy szétszedi a tálakat, és azokból töltögeti, egyikből a másikba - és alig megy mellé valami!!! Amikor fogytán a türelme (egyébiránt hosszan leköti ez a tevékenység, talán 10 percig is, egyszer majd megmérem), de nekem épp dolgom van még, akkor - hogy a kötelező eldobálást megelőzzem - adok neki egy másik üveget. A képen is már ez az állapot került lencsevégre (sajnos elég rosszul, a gép miatt)
, ez az üveg jóval szélesebb szájú, és nem olyan érdekes neki - viszont műanyag, és nem félek, hogy esetleg türelmetlenül ledobja, mikor már annyira ráunt. De ez a ledobás már nem olyan, mint amikor kicsi volt, inkább csak amolyan vagdalkozásnak induló (hevesen lökdösi a tálban, a babszemek között), sikertelenségből fakadó leejtés, jelezvén, hogy már nem érdekli a dolog.
A gyurmázást is próbálgatjuk - nekünk a hagyományos, kemény gyurmánk van, mert a Csengével teljesen elegem lett a pillanatok alatt beszáradó, és gyúrhatatlanná váló másikból - már kis hernyócskákat próbál felvágni a késsel. Persze még erősen a próbán van a hangsúly, de nagyon lelkes.
Tegnap este a Mária néninél voltunk, krumplit vittünk neki, no meg a keresztelői képeket - most játékkal is feltankoltunk, hogy ne kelljen utánunk pakolnia a késői órákban (amúgy nagyon jól eljátszanak a használati tárgyaival). Szépen autózgattak, a Csenge rajzolt is, majd a Kis Vuk kártyacsomagot (a mamától kapták) párosítgatta. Ez végül a Csanikánál kötött ki, ő azt játssza vele, hogy egyenként visszadugdossa a lapokat a dobozba - és alig-alig gyűrődik meg néhány! Ma este, az Andikáéktól hazafelé is ezt játszottuk, kétszer is telepakoltuk a dobozt hazáig (a mesekönyveken túl, ugye..).
A Csanuka érdekes módon megijedt a pulijától. Pedig nem szokott, szereti az állatokat, talán a hatalmas szőrbunda okozta (nagyon szép puli), hogy nem is tudta kivenni, mi is ez valójában?! Míg bepakoltam a krumplit, tartott az adekvát sírás, és még a Csenge is pityeregve jött utánam (fáradt volt már), szegény Mária néni meg is ijedt, hogy mi történt velük. De odabent hamar rendeződtek a dolgok. Búcsúzáskor, a csöpp kikukucskált az ajtón, a kutyát leste - az meg megjelent egy szemvillantás alatt. Na, a kis Csanád úgy megijedt, hogy még el is sírta magát (szinte sosem látok rajta ilyen reakciót), és végig ferde szemmel nézte a szőrpamacsot - pedig nagyon barátságos jószág, és a nyáron nem is félt tőle.
Utolsó kommentek