Az én kis barátnőm! Nagyon szeretünk együtt lenni (bár ők helyzeti előnyben vannak, mert csak felkapják, ha felénk akar fordulni, és beviszik, de én a boltból (vagy egyéb helyről) visszafelé jövet (odafelé igyekszünk, és akkor nem gyalogolhatok kedvemre) mindig beszaladok az ajtajukhoz, és engem hosszabban kell hazafelé cipelni...). A Csenge is odavan érte (kislánytesó-hiány, ugye), és a Zita elmondása szerint ő is nagyra tartja a társaságunkat!

Szomszédok lévén gyakran találkozunk, ő mindig tárt karokkal, örömteli Óóóóó! kiáltással fogad bennünket (egyébként is társasági lény), és mindketten vigasztalhatók vagyunk, ha ígértet kapunk egy új találkozásra.

Persze valódi együttjátszásról még nincs szó, inkább a másik játékai érdekelnek, a minap is közösen hintáztunk, amíg anya hazaszaladt valamiért. Én kicsit nehezményeztem, hogy nem csak az enyém az ülőke (a Csengét is sokszor el akarom tolni, ha ő is anya ölébe mászik, vagy ha beszáll a kádamba - bár később jót játszunk, egymásnak döntjük a hátunkat, pacsálunk...), de a Lara nagyon jól érezte magát.

A traktorunk olyan hatással volt rá, hogy a könyvében is azt mutogatja a teherautó mellett, és mindig csendre int, ha hallja a hangját, sőt a nevét is tudja már: "takkor"! Remélem jó sokat játszhatunk majd együtt, akkor is, ha már nagyocskák leszünk!