Ez pedig vasárnapra (augusztus 24.) jutott. Korán keltünk, a Csengécske az Andikáéktól kapott Micimackós zsírkrétáit bontogatta, én pedig rajzolgattam. A mamához is átmentünk, és neki is büszkén megrajzolta az ovis jelét.
Persze sok volt az azonosság: az én csomagomban ugyanúgy kölesgolyó, mint a Botiéban… A Csengécske többek között (az Eszti egy csodaszép karkötőt is fűzött neki, benne a nevével. Akkor nem volt hajlandó felpróbálni, de hétfőn már kereste, és abban akart lenni) újabb színes ceruzakészlettel gazdagodott: nem is olyan nagy baj, hiszen már ketten vagyunk rá!
Ez volt az a nap, mikor a lányok - eddig először – végig együtt játszottak, cicáztak (milyen jó, hogy vannak ezek a macsekok!), szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat. A hinta is éppen jó volt, hiszen hárman belefértünk, és mi, kicsik cserélgettük csak egymást.
Mi ketten, két apróság felettébb örültünk, hogy játszótársunk is akadt:
A kis Boti hatalmasat nőtt, mióta nem láttuk! Kedvenc szórakozása a kézen fogva sétálgatás. Csak derékkal bírja valaki! De a játékaimmal, könyveimmel is ügyesen eljátszogatott. Szegényke náthás volt, és anya a mi orrszívónkat adta nekik, hogy próbálják ki: és csúnyán kivérzett az orrocskája. A Nóra aztán azt mondta, ehhez nem sok közünk van, inkább csak már nagyon meggyengült a nyálkahártyája, de anya nagyon sajnálta.
Kaptam tőlük egy klassz kis mágneses hajókészletet. Anya egész nyáron hajót akart nekem, de mindig csak nagyokat látott – na, ez pont olyan, amire gondolt.
És a Boti nálunk evett először úgy igazán, ugyanazt, mint a nagyok. Vígan falta a grillezett húst, sőt salikat is evett hozzá.
Kár, hogy a Tibi olyan fáradt volt (túl sokat dolgozik ezen a nyáron), hiszen a fiúk is mindig olyan jól meg szokták találni a közös témát. Néhány azért most is akadt: a Tibinek éppen az jutott eszébe a hinta kitámasztásával kapcsolatban, mint apának (pedig előtte nem is beszéltek róla)… És az emberi testről készült kiállításra is együtt mennek majd – addig mi nagyon jól elleszünk majd együtt valahol.
Nagyon elszaladt ez a nyár, több helyre el sem jutottunk, a távol élő barátokkal is szinte csak egyszer találkoztunk, hihetetlen, hogy már szeptember van…
Utolsó kommentek