Immáron 12 éve. Minden augusztus 21. körül öszejövünk - a szülinap igazából csak apropó - a barátainkkal egy kis eszem-iszomra, beszélgetésre. Apa szervezi meg ezeket az alkalmakat, törekedvén rá, hogy mindenkinek jó legyen az időpont. Persze sajnos, mindig van, akinek nem jó - tavaly a Péterék, idén a Zitáék.
A Mariannék és a Tamásék jöttek. A gyerekeknek kisuvickoltam, feltöltöttem a medencét, kipakoltunk minden szükséges kelléket (fél ház...), és hatalmas pancsi kerekedett belőle! A fiúk sem nagyon kaptak össze semmin, még a traktort is ki lehetett hozni (a Bálintka le sem szállt róla), a kihűlt vízbe való visszatérést is sikerült megakadályozni.
A kis Csanád pedig csak szemlélgette őket (mindenki csodálkozott, hogy elnézegeti a nagyokat - persze mi nem), jó sok megfigyelnivaló akadt, ennyi gyerek társaságában. Mutogatva, magyarázgatva elérte, hogy odategyek neki egy széket a medence közelébe, felmászott rá, elhelyezkedett, és onnan nézte őket. Amikor ugrálni kezdetk, akkor meg a mesekönyveit lapozgatta a hintaágyban ("ez a tudós gyerek meg olvasgat" - mondta a Mariann, akinek furcsa már ez a kétévesek lendülete után). Mostanában fedeztük fel újra a kukucskálós, elbújós mesekönyvek közül a Bencéről maradt Hová bújtak a kisnyuszik? címűt, most ez a kedvenc. Cica is van benne, Mimi kecske, és mindenféle állat, amit ismer és szeret.
És még az igazi szülinapost (Anna apukája, neki pont 20-a) is felköszöntöttük: a Mariann a titokban elkészített, és hozzánk átcsempészett tortával, mi pedig egy keretbe foglalt montázzsal, amit a János segítségével nyomtattam ki, és a gyerkőcök vannak rajta, a traktorozás közben. Én is szép ajándékokat kaptam, apától somlói tortát 
(a díszeit, egy kutyás szivecskét, és egy marcipán kacsát, és egy kis, lila vizilovas rágófigurát a Csengécske sajátította ki magának - bár ő is választotta), a Marianntól olyan süteményes tálat, amire már régóta vásott a fogam, és egy vidám színű tálcát, no és egy maga kötötte gyönyörű csokrot (a virágosnád levelei vannak kétrét hajtva körülötte szorsan, belül pedig piros szárazvirágok és fehér őszirózsa), a Tamástól piros szegélyű, sárga rózsacsokrot. Ez volt az első év, hogy az ikrek miatt korábban (fél 9 körül) mentek el (tavaly, és tavalyelőtt még a babakocsiban aludtak), a Tamásék kicsit később, és még a csöppek is kikísérték őket! A Csenge ugyan elaludt apa vállán, de a Csanád elemében volt: délután újra és újra visszaaludt, és vagy 3 óra előnyben volt.
Utolsó kommentek