Ezt végre sikerült teljes egészében a Csengével tölteni (aki renitens módon jégkrémmel nyitotta  a napot - még tegnap, elalvás előtt ígértem meg neki, hogy ehet, ha hazaérünk, és eszerint megjegyezte...). Az ebéd már előző este elkészült - lehet, hogy átállok erre, mert így nagyon sok minden belefért a napba - a mosogatás, felmosás, stb. már régóta a gyerkőcök alvása alatt zajlik, a főzés is jó lenne, így a lakás is kevésbé melegedne fel.

Festegettünk, gyurmáztunk, beszélgettünk, nagyon jó volt! Az ébredést (és némi Larázást) követően bementünk a festés előtt álló oviba is - az Annácskás könyvekért, amit a Valinak adtunk kölcsön. Délután pedig ismét elhoztuk a mamát. Útközben viszont furcsa dolog történt: vélhetően néhány falánkabb kisfecske költözhetett be a hátsó ülésre, mert hazáig kicsipegettek majd' negyed kiló kenyérbelet...

A mamával is sor került egy rég nem űzött mulatságra: a Csenge várat épített. A Csanuka mellett nem könnyű, de valahogy sikerült összehozniuk, és ráadásul csodaszép lett!

 Sokat énekelgettek, a Mackó, mackó ugorjál! is előkerült. A kiszűrődő hangokból ítélve nagyon jól érezték magukat odabent.

 És a kis Csanád ma is odalépett hozzám néhány alkalommal, sőt, egyszer a traktorral a kezében! Már rutinosan feláll - leguggol egyedül, akár úgy is, ha játékért hajol le, vagy letesz valamit.

A Csenge állandó lábbelipróbálgatásainak köszönhetően előkerült egy 20-as kiscipő (ő próbálgatta a Csanuka lábára, és felfigyeltem rá...). Épp jókor, mert a szandi elázott a pocsolyába motorozó lábacskákon.

Apa pedig kitalált egy tökéletes figyelemelterelő játékot a szopiért ébredő csöppségnek (míg én fürödtem): a Csenge Simba napocskájával világítja meg a plafont, és így pásztáz végig a szobán. Csodálkoztam is a fürdőben, hiszen hallottam, hogy felébredt és szól, de szinte azonnal csend lett, és el sem tudtam képzelni, mivel sikerült elérni.