Lassan elkezdődik ez is. Tegnap már hoztunk haza jópár csövet - apáék azt mondták, még sosem ettek ilyen finomat! Hiába, a szuperédes is frissen az igazi! Nekem még nem volt viszonyítási alapom, de nagyon ízlett - a Csenge meg szokás szerint nem is evett volna semmi mást. Apa még grillezett is néhány csövet - annak se volt párja!

Az alvás a kukoricaszemle miatt ebéd utánra tolódott, így majd fél 4-ig szunyáltam (ma is kis mormotát játszottam: pont, mint tegnap. Nagyjából óránként felébredtem, de anya szopijától újra és újra visszaaludtam: egészen 3 és fél órán keresztül! Pedig amúgy csak alig egy órácskát alszom napközben...).

Bár az ebéd készítése már nem volt zökkenőmentes (még jó, hogy apa húst is grillezett odakint, így csak salátákat kellett csinálnunk), ezért anya letette nekem az uborkás vödröt, amiben vízben áztak a zöldségek. Na, nekem sem kellett több, rögvest halászgatni kezdtem - hogy vígan belekóstoljak néhányba! Bizton állíthatom, hogy így, mosóvizesen a legjobb... Bár én amúgy is imádom (a parival együtt), a minap megleltem a mamától hozott vödröt, tele uborkával: olllyan boldog sikongatással üdvözöltem, sőt, mindjárt meg is kóstoltam párat (csak úgy, mostalanul). Anya a vödör mellett térdelve talált rám, mindkét kezemben egy-egy megrágott ubival - no és a mosoly...!

  Délután - a Csenge nagy örömére (kislánytesó-pótlék) - átjöttek a Laráék is. Játszottunk egy kicsit, majd öszepakoltunk, és elmentünk a Valihoz (már 2-től várt ránk, dehát az alvás, ugye). Őt aztán nagyon elbűvöltem (mint mindig), "Micsoda kiegyensúlyozottság!", pedig csak olyan voltam, mint máskor: egy édes kis csemete, akit minden érdekel, és minden a legnagyobb rendjén van, ha anyáék a közelben leledzenek. (a kép még a néptánctalálkozón készült vele)

A Csenge is jól érezte magát (bár még nem igazán fogja fel, hogy az óvó nénije is ő lesz majd), kapott sok rágcsát, dinnyét, barackot, sőt utána kutyázhatott is. Annyira tetszett neki a nagy szabadság, hogy nem is jött vissza, és anya a nagy, ásott medence partján ücsörögve talált rá: "Anya, bele tudtam lógatni a lábamat!" (anya a "szívroham" után elmondta neki, hogy a másik oldalról kéne nézelődni...). és halászgatott, meg mezítlábaskodott végig. Aztán ismét ácsorogtam egy ideig, majd LÉPTEM EGYET a labdák felé! De most először úgy, hogy lépés után nem kapaszkodtam meg rögtön valamiben, hanem leguggoltam a lasztimhoz!

Később odabent a labdáinkkal játszottunk (a Tescoban vette apa (100 db) - anya nagy sokára engedett az unszolásnak). Meg a felfújható lovammal,  és a taxival - amit már szinte mindig állva tolok (a többi járgánnyal együtt!), ha éppen nem száguldozom rajta -  no és az Annácska olvasgatása sem maradhatott ki!

Nála is a jól bevált "űűmmmm!"-mel egybekötött mutogatással fejeztem ki magamat. Így mindent sikerül tudatnom a többiekkel, és most már teljesn nyilvánvaló lett: mindent értek! Anya csak egy percre ment ki (míg én a Gergőke járgányait nézegettem elmélyülten a könyvben), és már ott is voltam az anyát rejtő ajtó másik oldalán...

Este 9 körül értünk haza - gyors vacsi, fürcsi, és szopi után már aludtunk is (pedig a Csenge már szopi közben kikereste, hogy mit szeretne a Pöttyös Panniból, de őt is elnyomta az álom).