A Csengécske egy ideje kérdezgeti, hogy melyik boltban (Lidl) voltak a zászlók? Azt gondoltam, csak az emlékeit szeretné pontosítani.

Tegnap este azonban minden kiderült. Azt mondta, nagyon rosszat álmodott. Azt, hogy a bácsi, aki kiteszi a kislányokat az utcára (jaj, jó mélyen megmaradt - ebből is látszik, hogy nem szabad fenyegetőzni, még a legnehezebb helyzetekben sem...), nem vette észre, hogy szétdobálta a zászlókat, és nem vitte ki őt.

Ez így rendben is volna, csakhogy annyira nyomasztja a dolog, mintha tényleg éles helyzetbe került volna. Erős bűntudat gyötri, mert olyat tett, amit nem szabad, és mégsem vonták felelősségre. Ez az első komoly megnyilvánulása (bár pár hónapja sok utalás van rá), ebben a témában. Vélhetően ezt tényleg álmodta. Talán tetszett neki a sok zászló, és valóban szerette volna szétdobálni, hogy milyen is, ha repülnek - és most álmában meg is tette. De mivel már tudja, hogy nem szabad, lelkiismeretfurdalást okoz neki, hogy nem bűnhődött érte. Örülök, hogy végre megint "csak" ilyen hétköznapi dolgokon eszi magát...

Egyébként ezen a nyáron kezdődött a "valódi" félelem - egyelőre nem tudok jobb szót rá. Eddig is mondogattuk, hogy semmit nem szabad közel tenni a kályhához, mert meggyulladhat, a gáztűzhellyel sem szabad játszani, stb. De eddig csak tudomásul vette, konkrét visszajelzés nem volt - esetleg pár kérdés, látszott, hogy kapizsgálja, de semmi több. Ma meg már ott tartunk, hogy mindig megkérdezi, ezt, vagy azt közel tehet-e a kályhához (az a távolság egyébként sincs közel, de jó, hogy ez is megerősödik benne), ha elmegyünk, néha ő maga nézi meg, nincs-e ottfelejtve valami, a kis Csanukát is figyelmezteti, ha odarakná a játékait. Néha furcsa dolgokat is kérdez: Ha valaki elvágja a zsinórt (elektromos kábel), akkor lehet tűz? - vagy éppen hameresztőket: Ha meggyújtom az ülést az autóban (nyomban ki is tettem a gyufát, biztos, ami biztos), akkor mi lesz (persze a legapróbb részletekig bezárólag)? - és hasonlók. Egyre okosabb, nagylányosabb lesz már, erős felelősségtudattal.

Szinte teljesen önálló, többek között továbbra is magának melegíti az ételt a mikróban, megágyaz, összehajtogatja a ruháit, elpakol (na jó, azért gyerekből van ám ő is, vannak kivételek, de általában ez a helyzet) egyedül az esti pisiléshez kér segítséget: - Este már félek a sötétben!, na és a popsitörléshez (ezzel kapcsolatban volt is egy érdekes, mosolyogtató telefonbeszélgetése a Zitával: ....És az óvodában mit csinálsz? Ott én nem kakilok!...) is kellek, de ezt én irányítottam így, a kis Csanád és a higiénia miatt - még nem elég ügyes, és a CSAK előről hátra sem mindig megy neki (rövid a kezecskéje - de a többi ovis anyukával beszélgetve ezzel más is így van).

 És mindig segít - örömmel jön, ha a konyhában tevékenykedek, és kérdezi, mit csinálhat ő is? Tegnap például a húsgombócokat (gyönyörű gombócok lettek) formálta a levesbe: - Nem baj, hogy nyomdás az ujjam? - Az már nem fog, és csak a a hegye olyan. - És mi lesz, ha valaki ilyet eszik, nyomdaízű?